Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

felszólítása ellenére sem jelentkeztek választók, akik Bagi Lászlót, vagy mást kívántak volna megválasztani. Huzamos várakozás után az elnök a törvény értelmében a választást befejezettnek, és Horváth Dömét a kerület által megválasztott országgyűlési követnek nyilvánította. Az örömzaj csillapulta után 25 főből álló küldöttség vitte a hírt Horváth Dömének, aki a választók között később megjelent s a bizalmat szívélyes szónoklattal köszönte meg. Az egész választógyülekezet kísérte vissza lakására.

112 A központi választmány még ugyanezen a napon megtartotta utolsó ülését, jegyzőkönyvbe vették, hogy a választások a lakosság nagy érdeklődése és példás magaviselete mellett zajlottak le, befejezettnek nyilvánították munkájukat. Szappanos István elnök a választmány összes tagjának köszönetét fejezte ki a választás körül végzett buzgalmukért.

113 Kecskeméten tehát 1865-ben az 1861-ben is megválasztott két országgyűlési képviselőt küldték a választók a parlamentbe. A megválasztott két képviselő programja között - mint láttuk - nem volt lényegi eltérés. Mindketten a kiegyezés mellett tettek hitet. Horváth Döme a kiegyezést a Deák-párti formában látta kivitelezhetőnek az ország integritásának megtartása mellett. Kiss Miklós pedig a határozati balközép elveinek megfelelően nagyobb külpolitikai függetlenség mellett látta megvalósíthatónak Magyarország és az osztrák birodalom perszonálúnióját. Az ország belügyeinek intézésére nézve mindketten a 48-as törvényeket tartották irányadónak. Mindketten kívánták a törvénykezés szabályozását, az ipar- és kereskedelem szabadságát, pénzintézetek felállítását, a szabad sajtót. Mindkét képviselő programjában megjelentek Kecskemét érdekei: Kiss Miklós a város jogi helyzetének (sz.kir. várossá válásának) rendezését tekintette elsődleges céljának, Horváth Döme pedig a város anyagi helyzetének javítását (megváltásból eredő kárpótlás, kedvezőbb adózás). Kecskemét mindkét választó kerületében olyan egyént választottak képviselővé, akik a megyei közéletben is tevékenyen kivették részüket. Kecskeméten tehát bejött az a feltehetően a határozati balszárny köreiből kiindult kezdeményezés, hogy a választók az 1861-ben „helytálló", de feloszlatott képviselőház tagjaira adják voksukat. Deák ezt a kiegyezési tervek sikere szempontjából veszélyesnek ítélt indítványt igyekezett elhárítani azt hangsúlyozva, hogy az előző országgyűlés elveinek helyeslése nem vonja szükségképpen magával a személyekhez való ragaszkodást is. A választásokon végül is az 1861-ben megválasztott képviselőknek alig a felét választották újra, a többséget pedig Deák pártja alkotta. Az 1865. december 14-én megnyitott országgyűlés összetétele a következőképpen alakult: konzervatívok (szélsőjobb) 21 képviselő, Deák-párt (jobbközép) 180 képviselő, Tisza vezette balközép 94 képviselő, Böszörményi féle szélsőbal 20 képviselő. A többiek sehova sem csatlakoztak.

114 Az utólag érkezett erdélyi képviselők többsége a Deák-párt képviselőit gyarapította. 112 BKMÖL. IV. 1608 Jegyzőkönyv Kecskemét város alsó választókerületében az országgyűlési követ megválasztásáról 1865. nov. 23. 113 BKMÖL. IV. 1608 Központi vál. jkv.-e 1865. nov. 23.