Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

csak így tisztelik valóban azon szép alkotmányos jogot, melynek részesei..."

101 Kevés, erélytelen volt csak a röplapra támaszkodni a jelölt - Lestár — érdekében, gyengék voltak-e a támogatók politikai súlyukat tekintve, vagy Kiss Miklós érdekköre hathatósabb „érvekkel", kortesfogással lépett színre? Nem tudni biztosan, csak sejthető. Az biztos, hogy a programja megjelenésétől számított három nap múlva Lestár Pétertől egy „Nyilatkozat" látott napvilágot, amelyben a jelölt leszögezte: „Alulírott a követjelöltségtől ezennel határozottan visszalépek". Valami intrika biztos volt a dologban, mert meghátrálását így indokolta: „...Én Kecskemét városa polgárait nemcsak szeretem, de tisztelem is; nem akarom, hogy azon eljárás - melytől minden jobb érzés elfordul, mely ezen nép érettsége és becsülete rovására oly galádul űzetik - tovább folytattassék". Megköszönte a támogatói bizalmát, amire - ígérte - örökre büszke lesz.

102 A kénytelen lemondásra utalt a Sürgöny november 14-i számában megjelent cikk írója is: „A Sürgöny közié szerdán a városi felső kerületbeni követválasztási mozgalmakat. Ezeket oda egészíthetem ki, miszerint az egyik követjelölt, LESTAR Péter úr mindenféle - mondhatom sajnálatos - manőver következtében, kénytelen volt leköszönni". Ugyanakkor arról tudósít, hogy a leköszönt követjelölt helyébe egy helybeli földbirtokost Földváry Gábort akarják a választók felszólítani.

103 Az állítólagos jelölt azonban sietett tiltakozását röplapokon megjelent „Nyilatkozat"-ában kifejteni: „...a választóközönséget tisztelettel értesítem, hogy' se másutt, se itt követjelöltül nem akarok és nem akartam föllépni; különösen pedig Kiss Miklós barátom ellen semmi szín alatt sem, ki ugyanazon political elveket vallja és képviseli, melyeket sajátjaimul tekintek. Jelszavam tehát: Éljen Kiss Miklós, a Felső Választókerület országgyűlési képviselője!"

104 A felső kerületben tehát egy jelölt maradt talpon a választási küzdelemben. A képviselőjelöltek programját két tényező határozta meg. Az egyik a képviselő pártállása, vagyis hogy az országgyűlés melyik politikai frakciójához tartozónak érezte magát. Lestár Péter a Deák-féle feliratiakhoz húzott, míg Kiss Miklósról köztudott volt, hogy 1861-ben képviselőként a határozatiakhoz csatlakozott. A másik tényező az volt, hogy a jelölt a helyi problémákat mennyire tudta programjában megjeleníteni. (Elsősorban azokról a kérdésekről lehetett szó, amelyek törvényhozás útján történő rendezés körébe tartoztak.) Lestárnak ezek hiányoztak a programnyilatkozatából. A választók megnyerése szempontjából ugyanakkor igen jelentős szerepet játszottak a személyes tényezők. Különösen fontos Sürgöny 1865. nov. 8. szerda, 256. sz. 2. o. BKMÖL. ÍV. 1608 Központi vál. hirdetményei: „Nyilatkozat" c. röpirat. Kelt Kecskeméten 1865. nov. 7. Sürgöny 1865. nov. 14. kedd, 261. szám 2. o. BKMÖL. IV. 1608 Központi vál. hirdetményei: „Nyilatkozat" c. Kelt Kecskeméten 1865. nov. 20.