Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

következő indoklással: „...a képviselő, ha programmja közrebocsátása után vála: :tatik meg, jogosan hiheti magát az egész választókerület véleménye valódi kifejezésének és képviselőjének". Két kérdésben fejtette ki részletesen állásfoglalását: Magyarország közjogi állására és belügyeinek rendezésére vonatkozóan. Magyarország önállását és függetlenségét, a magyar koronához tartozó országok területi egységét, a pragmatica sanctio, az 1790/91. évi X. tc. és az 1848-as törvények alapján ismerte el. A „fejedelem közösségénél fogva" közös ügyeknek tartotta a birodalom közös védelmét, az ehhez, valamint az udvartartás kiadásaihoz hozzájáruló pénzügyet. A külügyet azonban nem tartotta „egészen közös ügynek", mert „e részben is fennáll az országnak azon joga, hogy magyar ügyben a magyar korona területét érdeklő kérdésben csak a magyar király magyar követei járjanak el". A közös ügyek fenntartásához egy bizonyos kulcs kidolgozását látta szükségesnek. „Mind ezen kulcsnak kidolgozása, mind a fentebbi értelemben közösnek elismert ügyek kezelése, a birodalom mindkét felének alkotmányos képviselő testületei által esetről esetre kiküldendő biztosok közbejöttével fog alkotmányos úton eszközöltetni." A „becsületes kibékülés" érdekében Kiss Miklós kijelentette, hogy kész megtenni és megadni mindazt, „a mit Magyarország területi épségének és függetlenségének csorbítása nélkül megtenni és megadni lehet". A belügyekre nézve egyedüli irányadónak a 48-as törvényeket tartotta, de azok továbbfejlesztését is jónak látta, különösen a nemzetiségek irányában: „...Egyik főbb feladata leend ezen felül a törvényhozásnak az országban lakó nem magyar ajkú nemzetiségek, méltányos igényeinek a magyar korona területi épségével, és a magyar politikai nemzetiség fentartásával összeférhető testvéries kielégítése". Kiss Miklós programjában követelte továbbá a törvénykezés szabályozását, egyszerűsítését, az elviselhetetlenné vált adók - különösen a fogyasztási adó - eltörlését, az elszegényedés és a demoralizáció megakadályozását!). Az előbbit a szabadkereskedés bevezetésével, a közlekedés élénkítésével és könnyítésével, iparfejlesztéssel, bankok felállításával, az utóbbit pedig büntetőkódex kidolgozásával és a köznevelés és közerkölcsiség országos üggyé emelésével látta kivitelezhetőnek. Programnyilatkozatában külön kitért Kecskemétre. Céljának tekintette a város elnyert önállóságának törvény általi elismertetését, becikkelyezését. (A tényleges szabad királyi városi cím elnyerését.) Elveinek összegzéseként kijelentette: „...én Magyarországban ez idő szerint csak egy pártot ismerek; ez azon hazafi-párt, melynek programmja az 1861-dik évi második Feliratban van letéve, s mely a jogfolytonosság és törvény terén áll". Megválasztása esetén ígérte, hogy az országgyűlésen azon párthoz fog csatlakozni, „mely a magyar korona területi épségét, önállását és függetlenségét legnyomatékosabban kívánja biztosítani".

98 98 BKMÖL. IV. 1608 Központi vál. hirdetményei: „A Kecskeméti városi Felső-kerület Választóihoz" c. nyomtatvány. Kelt Kecskeméten, 1865. nov. l-jén.