Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

a város érdekeit tartsák szemelőtt. Felhívta a tisztviselőket, hogy eddigi viselt hivatalaikat városuk érdekében továbbra is tartsák meg. Csányi János vállalta korábbi hivatalát, a főbíró Hajagos Illés azonban több tanácsnokkal együtt visszautasították az ajánlatot és tiltakozásuk jeléül elhagyták a tanácskozás helyszínét.

12 Csak hosszas huzavona után sikerült megalakítani a tisztikart, a főbírói állást senki sem akarta vállalni. Az első alispán fenyegetődzésére, hogy idegen embert fog kinevezni, ha helybéli nem vállalja, végül Nagy Pál vállalta el a hivatalt.

13 A város gazdasági, anyagi vonatkozású ügyeinek intézésére egy 40 tagból álló gazdasági választmány alakítását rendelték el, mely a polgármester elnöklete alatt a tanáccsal igazgatta az idetartozó ügyeket. Ez, a tanács mellé hatóságilag kirendelt, testület is nehezen, csak Kapy Ede főispáni helytartó személyes közreműködésével állt össze február 13-án.

14 Az osztrák kormányzat kezdetben azért találta meg nehezen embereit Magyarországon a hivatali állásokra, mert sokan a rendszer provizórikus jellege miatt bizonytalannak látták jövőjüket ezen a pályán. Pálffy Móric helytartónak körrendeletben kellett „megnyugtatni" a kedélyeket 1862 február elején: „Azon aggodalmak megszüntetése végett, melyek a megyei és városi tisztviselők részéről a jelenlegi provisorium mielőbbi megszűntének lehetőségéből jövő hivatalos állásuk és anyagi helyzetük iránt felmerültek, szükségesnek látom /:czímet:/ felhívni, hogy az összes megyei és városi hivatalnokokat alkalmilag szóbeli úton bizalmasan saját tájékozásul értesíteni szíveskedjék, miként a jelen kivételes kormányzat a felingerelt szenvedélyek lecsillapítása, a kellő rend helyreállítása a közigazgatás és törvénykezésnek kellő kerékvágásba leendő vitele végett levén legfelsőbb helyen elrendelve mind addig, míg az üdvös czél elérve, illetőleg míg a közjogi kérdések országgyűlésileg tisztába hozva, és a megyei rendszer szabályozva nem leend: teljes épségben fentartatni fog."

13 Az Önkényuralom magyarországi érvényesítőinek fő feladatává az újra feléledt „forradalmiság" gyökerestől való kiirtását tették. Az üldözési hullám nem érte ugyan el az 1850-es évek eleji mértéket, de a tollforgató értelmiséget különös szigorral igyekeztek megrendszabályozni. Több száz fenyítő per indult sajtóvétségért, szemmel tartották az egyesületeket, mint olyan csoportosulásokat, amelyekben közjogi kérdések megtárgyalása szóba kerülhetett. Még 1861 novemberében elrendelték az egyletek 12 BKMÖL. IV. 1606 Közgy. jkv. 1862. jan. 9. 1/1862. kgy. sz. 13 BKMÖL. IV. 1606 Közgy. jkv. 1862. jan. 9. 2/1862. kgy. sz. A város tisztikara: polgármester: Csányi János, főbíró: Nagy Pál, főkapitány: Kiss György, alkapitány: Gassich József, főügyész: Huszti pál, alügyész: Simonyi Sándor, főjegyzők: Bogoss Endre és Tasnádi József, aljegyzők: Lukács István és Tantó János. Tanácsnokok: Decsi János, Balog Imre, Szabó Antal, Dömötör Károly, S. Kovács József, Szabó Imre, Szappanos László, Csereklyei János, Cseh Lajos, Vékony Károly. 14 A 40 fős testület 6 bizottmányt hozott létre: gazdászati - ez csak júl. 14-én alakult meg - (12 fővel), rendőri és szépítői (6 fő), egészségügyi (4 fő), tanügyi (Kovács József, Horváth Döme, Imrék György, Szappanos István, Szokolai Sándos, Bóbis Ferenc), perbizottmány (6 fő), katonaszállásolási és előfogati (6 fő). 15 PML. IV. 251 Pest-Pilis-Solt vm. főispáni helyt.-nak ir. Ein. ir. 128/1862.