Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára

A „Talaj előkészítés" rovat tartalmazza a terület trágyázásának idejét (pl.: 1905 telén) és a vetést megelőző talajmunkákat: tavaszi szántás, őszi és tavaszi szántás. A gyeptörés kivételével kétszeri, sőt túlnyomórészt háromszori szántásba vetették a tavasziakat Csorna pusztán (árpát, zabot, tengerit). A „Vetési mód és egyéb jegyzetek" alatt ott áll, hogy a vetés hogyan történt, kézzel-e, vagy géppel; továbbá a természetbeni részesedés közlése is: „feles 14h; III-os tengeri". A kétféle természetbeni részesedés esetében az első, a „feles": a termés felét jelenti - s egyben kevesebb uradalmi munkát -, a másik a termés 1/3-át, mivel a „harmados" esetében több volt az uradalmi munka mennyisége. Minden más az „Egyéb jegyzetek" fogalomkörébe tartozott, pl.: „... köles tengeri helyébe vettetett jéverés miatt"; illetve: „a többi cselédtengeri" kifejezés, s ez nem más, minthogy a többi (kukorica vetés) tengeri föld a cselédek bérébe tartozó javadalomföld, mert a cselédtengeri teljes termése a cselédeket illette. Az uradalom feladata ebben az esetben csupán a szántás, 1-2 ekekapázás és a leszedett termény hazavitele a majorba.

35 Természetesen uradalmi igaerővel, de a cselédek munkájával volt megoldható a szántás és az ekekapázás (lóekézés). Végül a kimutatás tartalmazza az elvetett magvak súlyát a szokásban volt mértékegységben (zömében űrmértékben: „Hectoliter, Hliter, liter), illetve néha kilogrammban." (Úgy látszik az űrmérték - súlymérték átszámítás még általánosan használatban volt, nem jelentett gondot.

36 Gyakori volt még a különféle űrmértékek használata. A sok adatot tartalmazó bonyolult kimutatást FITTLER DEZSŐ, csornai intéző állította össze 1906. szept. 12-én keltezve. A beküldött kinyomtatáson nyomon követhető az uradalmi gazdasági adminisztráció: látták, véleményezték, ellenőrizték. Elsőként FISCHER FRIGYES számvizsgáló és megjegyzése került rá:

37 35 Csorna Karácsony pusztán kisebb területet jelentett a részes művelésre kiadott terület, mert viszonylagos távolsága sok időt elvett munkába menet és jövet. A közelebbi részes földek több hasznos időt jelentettek. 36 A gabona (búza) minőségének, fajsúlyának megállapításához az űrtartalom és a súly összefüggése, aránya maradt a meghatározó. A fajsúlymérő edényt, litert vagy decilitert megmerítették a búzában, majd „vonalzóval" lecsapták, hogy csak az edény pereméig legyen (azaz, az előírt mennyiség), s utána megmérték. A literes fajsúlymérő edényben lévő búzának 75-80 dkg-nak kellett lennie. Az átlagos fajsúly (megfelelően jó) a 78 gr-os volt. Nyolcvan fölé ritkán emelkedhetett, ha viszont nem érte el a 76-ot, akkor gyengén kifejlődött volt a szem, „megszorult" pl. aszály miatt, vagy sok gazmag került bele (gazos volt a vetés), esetleg megázott, s a nedvesség megduzzasztotta a szemet, de csökkentette a súlyt. A kereskedők és a nagy malmok egyaránt az egyenletes, kemény „acélos" szemű és kevés gazmagot tartalmazó búzát keresték, mert az bizonyosan fajsúlyra is jó volt. 37 Az uradalmi adminisztrációt jól nyomon lehet követni. A beterjesztett iraton ráírva szerepel: „(a) vetéstervezettől, mint az elvett mag minő és mennyiségben nem találtatott", (s mindez pirossal!). Tavaszi aligazgató úr: A számvevői észrevétel fenntartásával látta". Végül Rosztóczy Ferenc érs. urad. (almi) főintéző követi, ám ő csak aláírja. A hivatali létra alacsonyabb fokán állók már megtették helyette a véleményezést. „Igazg. iktatott iratok 2146/1905."