Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

társaknak 1000 forintokon árendában adja, és ehez kaptsolván a tiszai halászatot, mellyet egyedül tsak azért árendállya a notariatus, hogy egyszer hallal vendégséget tartván, meg vendégelhesse a magistralis tiszteket, de azomban minden akkor tett költségek a halat ki vévén, a város cassajábúl telnek ki.

73 A 2-ikra nézve a/ Ez előtt kevés esztendőkkel ki hirdetvén a magistratus, hogy Puszta Szerén földeket akar kiosztani.

74 A szegényebb sorsú és más föld szűkes lakosok közül sokan oda ki mentek, ezeknek a legrosszát ki mutattván, de minthogy a föld használható nem vala, oda hagyván, szomorúan haza jöttének, ellenben akkor Ladányi Sándor és Kun János tanácsbeliek úgy Kun Istvány nagy darab földeket el foglaltak

75 a szegény adózó nép praej udiciumár a.

7 6 b/ A magistralis személlyek, név szerént Ladányi Sándor, Kun János, Simonyi János, Drégelyi Istvány,

77 Kun István a város pascuatiójábúl

78 az új szőlleik mellett minden hír s tudta nélkül a közönségnek jó darab földeket el foglalnak,

79 mind szinte A bizottság azt állapította meg, hogy a Sági szigetet a szikrai halászattal együtt a tanács már 1812-től bérli, amit árverésen szerzett meg. A bérlet egyébként is az évben megszűnik. A döntés ennek alapján: „panasznak helye nints". I. 319-322. A tanács ezt a vádat „ráfogásnak" minősítette. Azzal érvelt, hogy a vádban felsorolt hivatalbelieknek „pusztaszeri birtokok nem foglalás, hanem tanátsi adomány, melyre ők annyival inkább érdemesek, hogy Pusztaszer eránt folyamatban levő perébenn a városnak szerfelett sokat fáradoztak. Ugyanakkor conférait a tanáts több lakosoknak is földet, még pedig mind jobbat, mind nagyobbat a panaszlott tisztviselők földjénél. A bizottság helyben hagyta, hogy a jelzett föld nem foglalás, hanem adományozás révén került a tisztségviselők birtokába. Azt viszont helytelenítette, hogy a város érdekében tett szolgálatokért adományozta ezt a tanács, mivel ezeknek hivatali kötelezettsége volt az érdemként feltüntetett munka elvégzése, ezért különjuttatás nem járhat a köztulajdonból. I. 322-323. A tanács részben elutasította ezt a vádat, részben azt emelte ki, hogy a foglalásokról egyrészt nem tudott, másrészt ehhez nem járult hozzá. A bizottság ezt az ügyet is az úriszékhez utalta át, hogy a tényeket tárja fel, és amennyiben a vád igaznak bizonyulnak, azt orvosolja. I. 323-325. Kárára. Drégely István neve is több alkalommal feltűnik különféle visszaéléssel kapcsolatban. Többek között azzal vádolták, hogy a város gabonájából 50 véka rozsot, más ízben 12 véka árpát és ismételten 12 véka rozsot a főbírák, illetve a másodbíró ellenjegyzésével illetéktelenül kapott. A tényt Drégely el is ismerte, és a bizottság őt a fenti gabona árának megfizetésére kötelezte. I. 224-225. Mások, akik ugyancsak kaptak a város gabonájából, arra hivatkoztak, hogy a gabona árát mind ez ideig feledékenyégből nem fizették be". I. 226. Legelőjéből. A közföldek jogtalan elfoglalása, kisajátítása ellen évtizedeken át folytatta a tanács a harcát. Ennek érdekében a statútumok sorát hozták. (L. IVANYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskeméti szabályrendeletek 1659-1849. 13., 31., 129., 191., 227., 333. és 374. számú statútum.) Ennek során sok birtokossal szemben léptek fel erélyesen. Ezért volt irritáló a város közönsége számára, hogy több hatalmaskodó tanácsbeli nem tartotta magára nézve kötelezőnek a város határozatait.