Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

a mester emberek ellenben, akik jól lehet egy háznál többet nem birnak, és kézi munkával másoknak szolgálattyában házi népeket fenn tartam kenteiének, két sőtt három holnapig is a katonaságot eledellel és szállással provideálni tartozanak.

27 cd A köz szolgálatokra, úgy mint az úgy nevezett hetellő kaszállásra, mind a zsellérek, mind pedig a mester emberek, jóllehet ugyan a város határjában földeket nem birnak szoríttatnak. Esztendőnként minden szegényebb sorsú polgár két egész hétig nem tsak a közönségnek, hanem a tanátsbelieknek, sőtt szolgáiknak is száraz kenyér és víz mellett dolgozni tartozik.

28 Ezen fellyül pedig ddV Az illyetén sorsú legszegényebb lakosok jóllehet ugyan egy átalyában semmijek sintsen, mégis mintegy ött esztendő ólta zabot is tartoznak adni az alatt a tzim alatt, adó után való zab, melly ilyetén szolgálatoktúl mind a senatorok, mind azoknak szolgái és hozzá tartozói mentek.

29 ni tudja. I. 166-167. 27 A bizottság elrendelte, hogy „a lakosoknak a quartélyos katonáktul fizettni szokott quartélypénz kiadatasson. Hogy a lakosoknak quartélyos katona tartásaik adójokba bé számíttatnak, az világosan meg tettzik minden exactoralis regestrumbúl és számadásokbúi." I. 244. 28 • A városi tanács elismerte, hogy a zsellérek 6 napot kötelesek szolgálni az un. hetelő kaszás szolgáltatás során. A házzal rendelkezők számára két hét kaszálás vállalása volt kötelező. Mindezt az 1792. évi comissio rendelete alapján követeli meg a város. Akik pedig házuk mellett földdel is rendelkeznek, igavonóval kötelesek leszolgálni a jelzett időt. A tanács ezeket a szolgáltatásokat azért veszi igénybe, mivel ezt szükségessé teszi a város gazdálkodása, épületeinek karbantartása, a katonaság számára szükséges széna beszállítása stb. A zsellérek és a földdel nem rendelkező gazdák a heteiét jobbára a téli időszakban szolgálják le, hogy a nyári szezonban kenyerüket meg tudják keresni napszámosként. A szegényebb, de földdel rendelkező gazdák is az igás szolgáltatásokat és a kaszálást az aratás megkezdése előtt szokták letölteni. A kisebb birtokkal rendelkezők két vagy három jószággal vesznek részt, míg a jobb módúak 6, sokszor nyolc jármos ökröt biztosítanak a tanács számára. A tyúksor szolgálatot mindenkor a magisztrátus akarata ellenére teljesítették, mivel azt korábban már megszüntették. Ez a szolgálat abban állott: ha a „Gazdái hivatal hirtelenében ... a katonaság számára szénát avagy szalmát valamelly tanyárul hordatni kéntelen vált, akkor némelly ezen tanyához közelebb birtokos lakosok egy fordulóra megkérettek." A bizottság a hetelő szolgálat megtartását indokoltnak tartotta azzal a megszorítással, hogy mindaddig ne kerüljön ismét sor egy gazdára, míg mindegyik nem teljesítette kötelezettségét. A tyúksorra a lakosság nem kötelehető, mivel azt maga tanács korábban már felszámolta. I. 180-184. 29 A bizottság azt állapította meg, hogy a zabot nemestől, nem nemestől egyformán szedték be. Azt viszont kifogásolta, hogy „egyedül a bé szedő comissariusnak szorgalmatosságától függ, hogy e részben több vagy kevesebb restantiák maradjanak a lakosoknál." Ezt a zabot éppúgy a comisszárius őrzte, mint azt a mennyiséget is, amelyet pénzen vettek a katonaság számára. Azt is érthetően visszásnak találta a bizottság, hogy bár az 1821-22. évben még nem szedtek zab dézsmát, nem is vettek zabot a katonaság számára, a tartalékokból a kötelezettségnek eleget tudtak tenni. Ez csak úgy történhetett meg, hogy általában egy-egy gazdától az indokoltánál többet szedtek be. Ez minden bizonnyal abból adódott, hogy a gazdáktól iccével mérve szedték azt, míg a kiadás vékával történt, így jelentős többlethez jutottak. A tisztviselő mentségére hozták viszont