Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

Ami a 2-kat úgymint a tanyák és köz terhek fel osztásában való vissza éléseket illeti, azt adják elő, hogy a/ A zálogos és exarendált tanyáknak ki osztásában millyen módot kövessen a városi tanáts, első tekintettel abbúl is kitettzik, hogy az előkelők és tanátsbeliek úgy szinte azoknak attya fiaik is az érdekelt árendás és zálogos földekbűi száz és több 1-ső classisú holdakat, sőtt találkoznának ollyanok is, aki ezen közönség nevére és így annak pénzén is zálogba vett földekbűi egy-egy helyen 600 holdat is el foglalnak, a midőn az adózó népnek nagy része vagy egyátalyában semmit vagy pedig leg fellyebb 25 harmadik classisú holdat bír.

24 A deputáció elfogadta a magisztrátus magyarázatát és a pénz felhasználásának dokumentálását. I. 153-155. 23 > A város adósságaival kapcsolatos panaszok indokoltságát a bizottság november 23-án kezdte vizsgálni. A tanács által bemutatott írásbeli bizonyítékok alapján megállapította, hogy hét éves időszakot figyelembe véve a város bevétele évenként 35554,5 forintot tett ki. Tisztázódott, hogy az adósság összege számottevően kisebb mint amit a lakosság a tanács kellő és indokolt tájékoztatásának elmaradása miatt vélt. A 700 ezer forinttal szemben csak 549720 forint a tényleges tartozás. Ezzel szemben van a városnak pengő pénzben 254457 forint „activus statusa", ezen kívül rendelkezik váltó cédulákban 1243213 forinttal. A bizottság megállapításának summázata: „a lakosoknak nem lehet méltó félelme, s nem is retteghet, hogy a tanáts által fel szedett adósság bár mikor is a tulajdon vagyonait fogja terhelni ... Meg tettzik, hogy azon felvett adósságok pusztákba és városi iussokba vannak beruházva. Meg tettzik, hogy ha a város szerzett birtokait az illető örökösöknek vissza botsájtani akarná, nem tsak minden adósságait lefizetné, hanem abból meg több száz ezrekre menő summa is maradna fent a város javára". I. 102-113. 24 A városi tanács azt bizonygatta, hogy a városhoz közelebb lévő pusztákat mindenekelőtt a szegényebb lakosok között osztották ki „kevesen találkoznak az elöljárók közül, akik azon pusztákon birtokosok volnának" és ezek is „nem magok, hanem hajdani törzsökös eleiknek a birtokban fundáltak". I. 161-162. Kiemelték azt is, hogy Borbásszállás, Szentkirály és Alpár „leginkább a közlakosok által bírattatik, pedig ezen pusztákban a városnak legnevezetesebb investitiói vannak". Monostor kiosztása olyan feltétel mellett történt, hogy mindenki köteles a birtokára eső összeget azonnal kifizetni, hogy a város fizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Előfordult ugyan, hogy egyesek a monostori, a páhi, az ürbői és az ágasegyházi birtokok árának kifizetésével késedelmeskedtek, de ezek a közben történt pénzértékcsökkenést kötelesek lesznek ellensúlyozni. Azt is kénytelen volt elismerni a tanács, hogy a monostori birtokokat minden tilalom ellenére nemes és nem nemes tulajdonosok egyaránt eladják, így ott akár idegenek is szerezhetnek birtokjogot. I. 164-166. A bizottság a városi tanács érvelést nem tartotta meggyőzőnek, a panaszt tevők állításait a benyújtott Írásbeli bizonyítékok nem cáfolták, de „ennek orvoslása, minekutánna azokban a birtokosok már investitiókat is tettek, nem eszközöltethetik. Reményelhetni mindazonáltal, hogy minekutánna az electa communitasra nézve ... hozott határozás által annak ezentúl hasonló birtokoknak kiosztásában befolyása lészen". I. 162-163., illetve 170-171. A tanács a nyilvánvaló részrehajlás élét azzal próbálta elvenni, hogy részben beismerte azt, de kétes értékű magyarázatként azt tette hozzá, hogy „kelletett a magistratusnak azt tenni, mind azért, hogy egyes tagjainak megkülönböztetésekkel azoknak a pusztáknak megszerzésében különösen megbizonyított munkás fáradozásait megjutalmazza." A bizottság ez esetben is csak reményét tudta megfogalmazni, hogy e „néminemű részrehajlás" a választott közönség közreműködése során még jóvá-