Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

a földeket minden igaz ok nékül elveszi, határtalan urakodást gyakorolván rajtok, még felette kegyetlenkedik, és jelesül: Ami az 1-só't, úgy mint a közjövedelemek káros manipulátióját illeti, azt adják elő, hogy jóllehet a regale beneficiumokbúl, ugy mint 25 kortsma és vendég fogadókban való epocillatióbúl

17 helytelenül gyakorlott kortsmáltatásért, az adózó népen megvétettni szokott büntetésekbül, 6 mészárszékek, 5 országos, valamint heti vásárokbúi és nagy kiterjedésű, legeltetés, fajzás, nádlás és az úgy nevezett törvénytelen oppidi domesticabúl

18 s. a t. egynehány száz ezret bé vesz, mégis bé nem érvén ezen nagy jövedelemmel,

19 nem tsak a városnak 36 ezer forintyát conv. A szenátorokkal kapcsolatos ezirányú észrevételek valóságát nem vonta kétségbe. Ezzel kapcsolatosan viszont azt emelte ki: „igaz ugyan, hogy a tanácsbeliek és egyéb tisztviselők sem quártélyokat nem tartanak, sem forspontot nem szolgálnak, úgy hetelőt és kaszást is nem adnak, ezt azomban mind azért, hogy a hivatalbelieknek illyes megkülönböztetések ember emlékezetét felyül múló, és állandóan gyakorlott szokáson épült, mind pedig azért, hogy a hivatalbéliek a közjó mellett egész esztendő alatt folyvást tett szolgalatjaik által a legméltóbb jussa, megérdemlik, hogy hajdani állandóan gyakorolt szokásaiban meghagyattassanak." I. 167-168. A bizottság a tanács érvelését és bizonyítását elfogadta. Hangsúlyozta ugyan, hogy a tanácsbeliek rokonságát nem illeti meg semmiféle engedmény e tekintetben, és ennek betartását az electa communitas is köteles lesz ellenőrizni. A szenátorok közterhek alóli mentességével kapcsolatosan úgy vélekedett a bizottság, hogy „ezen régi szokásban hagyattassanak meg. Úgy szinte a város belső szolgái is, amennyiben ezen kedvezésben részt vettek volna, tsekély bérek tekintetéből is részeltessenek." I. 178-180. ll A kocsmák bérletével kapcsolatosan felmerült panaszokat is kellően megvizsgálta a bizottság. Megállapította, hogy a „kortsmák kivált az utolsó esztendőkben többnyire licitáció mellett adódtak árendába." Előfordult viszont olyan eset is, hogy ezt megkerülve alku alapján döntöttek a bérletről. Volt arra is eset, hogy a bérlő fizetésképtelen lett, és a tanács kénytelen volt a bérleti díj egy részét elengedni. Az ezzel kapcsolatos bevételeket szabályosan kezelték, bár sok az indokolatlan kintlevőség a bérlőknél. I. 122. 18 A város a megyéhez hasonlóan különféle kiadásainak fedezésére szedett „házi adót". Ezt a lakosság törvénytelennek érezte. 19 A tanács a vásári és a piaci jövedelmekkel kapcsolatosan azt emelte ki, hogy a korábban jóváhagyott formában a borbírói számadások között tartják nyilván. A bizottság a számadásokat áttekintette, és azt a véleményt rögzítette, hogy a jövőben az electa communitas két tagja vegyen részt a piaci és vásári jövedelmek elszámolásában. I. 135-136. A panaszosok kifogásolták az erdők elkótyavetyélését is, illetve kétségeiket fejezték ki, hogy a licit során megállapított összegeket valóban be is fizették. A bizottság a számadások során meggyőződött arról, hogy a „Szikrai külső és belső Tőjjösi erdőnek egy részek eladatott." A kifizetett 1594 forint összeg a perceptor számadásaiban fellelhető. Ugyanígy a nyíri, a talfáji stb. erdők eladásából származó összegeket is szabályszerűen elkönyvelték. Tekintettel arra, hogy a bizottság ezzel kapcsolatosan végső soron mindent rendben talált, leszögezte: „további nehézségeknek helye nintsen". I. 136-140. Ebbe a panaszcsomagba tartozott a szájbérrel, a legeltetési díjakkal való visszaélés is. A tanács a vádakra kész volt a nyilvántartások alapján kellő cáfolatot adni, „a juh szájpénzre nézve azomban kénytelenek megvallani, hogy ezen fizetés fejében nevezetesebb restantiák exhaereálnak. A magisztrátus igyekezett ugyan ezen káros késedelmet a lakosoknak orvosolni, de czélját el nem érhette..." Kétségtelen viszont, hogy a nagyobb nyájakkal rendelkező gazdák jelentős hányada a nemesek és a tanácsnokok