Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

jogokat, élvezte a megvásárolt benefíciumokat. Ily módon a nagyobbrészt nemesekből álló tanács és a magát kisemmizettnek érző lakosság között már a század végén megnőtt a feszültség.

1 Az 1822-ben megfogalmazott panaszok egy része már fellelhető a négy évtizeddel korábban az uralkodóhoz felterjesztett instantiában is, többségük viszont újabb keletű volt. Ez a fellépés jóval szervezettebb lett, és szélesebb körű támogatást jelzett mint a korábbi. Az itt közölt dokumentum szövege azért érdemel figyelmet, és méltó a közlésre, mert egyértelműen megfogalmazza a mezővárosok lakosságának legfőbb sérelmeit. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez és a hasonló esetek számottevően hozzájárultak a rendi országgyűléseken a későbbi reformprogramok kialakításához. A panaszlevelekben és a vizsgálat során elhangzott tanúvallomásokban sorra olyan esetek tárulnak fel, amelyek a rendi társadalom visszatérő jelenségei voltak, és amelyeknek jogi kiküszöböléséért folyt a küzdelem a reformokért síkra szálló országgyűléseken, a megyei összejövetelek nagy részén és mind több újságban is. Bár itt és ekkor még konkrét személyekhez kötődtek legtöbbször a közösség felháborodását is kiváltó panaszok, és nem vontak le belőle következtetéseket, a panaszt tevők egyetlen esetben sem általánosítottak, de lényegében az egész magyar társadalmat érintő követelmények fogalmazódtak meg: a közös terheknek arányos elosztása és viselése, a közvagyon megőrzése, az ezzel kapcsolatos visszaélések meggátlása és megtorlása, a bíróságon az egyenlő elbánás követelése, a közigazgatáson belül az önkényeskedés visszaszorítása, a különféle előjogok felszámolása mind a gazdasági életen belül mind a közhivatalok megszerzése terén, a szakszerű polgári közigazgatás megteremtése stb. Minden okunk megvan tehát annak feltételezésére, hogy nemcsak a Kecskemét történetével foglalkozók érdeklődésére tarthat számot ez a viszonylag bő forrásközlés. Sőt joggal feltételezhetjük, hogy a történészek mellett az irodalomtörténettel foglalkozók közül is többen haszonnal olvashatják ezt a panaszáradatot, hisz Katona József éveken át együtt élt szülővárosában a pattanásig feszült társadalmi ellentétekkel, naponta tapasztalhatta maga és családja is a tanácsbeliek olykor kirívó visszaéléseit, az éppen hatalmon, hivatalban lévők önkényeskedéseit, a sokakat irritáló családi összefonódásokat stb. Ezek a mezővárosban már évtizedek óta újból és újból felszínre törő szenvedélyek feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy Katona képes volt oly elemi erővel megfogalmazni Tiborc panaszát. A forrásközlés révén újabb hiteles adatok segíthetik e kor társadalmának jobb megismerését és megértését, amelyben a magyar irodalom és szellemi élet megújulása végbement. 1 A város lakosai 1786. augusztus 22-én nyújtottak be kérelmet az uralkodónak. Legfőbb panaszuk az volt, hogy a bor mérésének engedélyezésekor és a kurtakocsmák tartásának büntetése alkalmával a tanács nem egyformán jár el. A tanácsbeliek több előjogot élveznek. XV. 22. I. köt. XV.