Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Tóth Ágnes: „A könyveknek is megvan a maguk sorsa"

Az ősz elején a budapesti SZEB szovjet tisztjeinek segítségével indult szervezett támadás a vidéki gyűjtemények ellen. Szergejcsuk alezredes szeptember 13-án a magyar államrendőrség tagjaival együtt a Debreceni Református Kollégiumba ment, s még egy meg nem jelent, ám a magyar miniszterelnökség által összeállított újabb jegyzékre hivatkozva ismételt állományrevíziót rendelt el. A következő napokban azonban teljesen Ötletszerűen, a könyvtáros véleményét, valamint a rendelet eddigi pontos betartását bizonyító beszolgáltatási jegyzékeket figyelembe nem véve válogattak a nagyhírű gyűjteményben. A debreceni politikai rendőrség sajtóosztályára beszállítottt 52 db könyv és 523 bekötött napilap és folyóirat kb. 6 tonna súlyú volt. A könyvtár értékes folyóiratgyűjteménye 1920-tól gyakorlatilag kiüríttetett. (Lásd I. sz. mellékletet) „Az eltávolított anyagban olyan politikai napilapok mellett, amelyekre még több-kevesebb joggal rá lehet ütni a fasizmus bélyegét, szerepelnek például a Magyar Szemle, a Katolikus Szemle, Magyar Kultúra összes évfolyamai, számos protestáns egyházi folyóirat, amelyeknek semmi néven nevezendő politikai tartalmuk nincs, s más olyan könyvek és folyóiratok, amelyekre a jövő tudományos kutatása és az egyik legnagyobb épen maradt magyar közkönyvtár integritása szempontjából föltétlen szükség volna." - írja tiltakozásában Ravasz püspök." Ravasz püspök a fasiszta könyvek eltávolításával kapcsolatos nézeteiről már korábban is beszámolt Keresztury Dezső vallás- és közoktatási miniszternek, amit most nyomatékosan megismételt. Leveléből általános tanulságai, a folyamat egészét jellemző megállapításai miattt hosszabban idézünk: „...megítélésem szerint annak a fertőzésnek a meggátlására, amely ez iratokból az újjászületett magyar társadalom lelkében kiáradhat, tökéletesen elegendő ez iratoknak a közkönyvtárak anyagában szigorú zár alá vétele, a nyilvános olvasástól való elvonása, és kizárólag tudományos tanulmányozása céljából megfelelő ellenőrzés mellett megbízható egyéneknek magában a könyvtár helyiségében való kiadása. Szerény elgondolásom szerint ugyanis a közkönyvtárak tudományos és kulturális céljával ellenkezik bármely tartalmú könyveknek és iratoknak onnan való kiemelése, és megsemmisítése. A jövő történetírást fosztjuk meg a megbízható tudományos forráskutatás lehetőségétől, ha ez iratokat megsemmisítjük. A tudományos szabadság és a valódi demokrácia alapelvei egyként tiltakoznak az ellen, hogy egy akármilyen károsnak minősített szellemi iránynak a forrásokból való megismerhetése elől mesterségesen elzárjuk az utat. Debreceni kollégiumi anyakönyvtárunk éppen erre tekintettel az 1919-es politikai iratanyagot gondosan gyűjtötte és az egész Horthy-korszakban sértetlenül megőrizte, noha emiatt még támadásban is volt része. ... Teljességgel képtelen vagyok átlátni, hogy az annyira kívánatos demokratikus fejlődés, és magyar-szovjet jóviszony ápolása érdekében szükség volna a magyar közkönyvtárak, mint a magyar művelődési munka 46 OL. J.Gy. Miniszterelnökség iratai 11710/1945.