Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Pintér Ilona: A Duna-Tisza közi Földművelésügyi Tanács (1947-1949)

őket vagy nem. 5) A progresszivitás elve csak akkor nem veszélyezteti a termelés érdekeit, ha a magasabb birtokkategória után megállapított magasabb beszolgáltatási kvóta nem terheli az egész vetésterületet, hanem a vetésterületnek csak azt a részét, amelyik az alacsonyabb kategóriát meghaladja. A kamara szerint, ha a gazda a beszolgáltatott termények után megkapja azt, amit a termény ér, és ha a nélkülözhetetlen iparcikkeket paritásos áron kapja meg a beszolgáltatás fejében, akkor a beszolgáltatási rendeletek végéről el lehet hagyni a büntetőszankciókat, mert a gazda érezni fogja, hogy a beszolgáltatással nem rendkívüli adókötelezettséget ró le, hanem a számára nélkülözhetetlen ipari termékek fejében az ellátatlan rétegek élelmiszer-szükségletét biztosítja.

5 A beadványnak eredménye nem volt, hacsak az nem, hogy a későbbiekben a kamara csak a kirívó egyedi esetekben fordult orvoslásért a felsőbb hatóságokhoz, de többnyire akkor is hiába. Ilyen előzmények után a DTFT lényegesen óvatosabban viszonyult a kérdéshez. A témát napirendre tűző tanácsülésen azt fogalmazták meg, hogy a beszolgáltatás elrendelése részben az ellátatlan lakosság élelmezésének biztosítása, részben pedig a jóvátételi kötelezettségek teljesítése érdekében történt: „Mindkét szempont döntő jelentőségű, ezért nem a megszüntetését, hanem azt kellene vizsgálni, hogy vajon meddig van rá szükség, mikor jön el az az idő, amikor mellőzhető lesz. Kétségtelen, hogy mint minden szabályozás és kötöttség a gazdasági életben, a beszolgáltatási rendszer nehézségekkel és megrázkódtatásokkal jár, de ilyen mélyreható kérdést nem lehet úgy szabályozni, hogy mindenkinek előnyös legyen. A beszolgáltatás elrendelése akkor válik szükségessé, amikor csak bizonyos készletek állnak rendelkezésre, és azok célszerű felhasználása a közösség szempontjából feltétlenül megoldandó. így volt nálunk is, de a mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés és a feldolgozás nem állt meg, hanem ellenkezőleg, erőteljes fejlődésnek indult, és ma már nagyobb készletekkel rendelkezünk, mint háború után. Amikor tehát a beszolgáltatás kérdését vizsgáljuk, akkor meg kell állapítani azt is, hogy a beszolgáltatási rendszer csak addig tartható fent, amíg elkerülhetetlenül szükséges, és nyomban megszüntethető, mihelyt az ellátatlan lakosság élelmezésére és a jóvátételi kötelezettségek teljesítésére elegendő készlet áll rendelkezésre. Meg kellene tehát vizsgálni minden egyes termék helyzetét, hogy kiderüljön, vannak-e olyan cikkek, amelyeknél a beszolgáltatási rendszer máris megszüntethető. Alaposabb vizsgálat nélkül is úgy látszik, hogy a zsír- és zsiradék, valamint olaj elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, és az ellátás ezekből a beszolgáltatási kényszer nélkül is megoldható. Több más cikknél is mellőzni lehetne a beszolgáltatást, de legalább más intézkedésekkel, pl. vámokkal és dézsmákkal lehetne helyettesíteni. Fel kellene hívni a kormányzat figyelmét arra, hogy az adott körülmények között ne a beszolgál52. DTMK 15/1946.