Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)
Kemény János: A Baja Városi Közigazgatási Bizottság működése 1876-1914
tartani a kikötőben. Ebből a helyzetből egyéb nehézségek is adódtak, pl. az, hogy a Dunába fulladtak halálesetét a bajaszentistváni anyakönywezetőnek kellett bejelenteni, ami a nagy távolság miatt igen terhes volt a bajaiakra nézve. Azt is kifogásolta a bizottság, hogy bár a baja-bátaszéki Dunahíd nem tartozik a városhoz, a hidat őrző katonaság elszállásolásáról neki kell gondoskodni. 112 Egy évvel később a bizottság ismét kérte a bajai Duna-part helyzetének rendezését. 113 A felterjesztésekre válasz a tárgyalt időszak végéig nem érkezett. Városi szervezet A közigazgatási bizottság az 1877 februári ülésén a városi tanács szervezeti átalakítására tett javaslatot. A javaslat szerint a közigazgatási bizottság hatékonyabb működése érdekében a határozatait a városi tanács mint kollegiális testület helyett a polgármesternek kellene kiadni, hogy azokat az illetékes tisztviselőkkel hajtassa végre. A polgármester rövid időn belül intézkedni tudna, és közvetlenül felügyelné a végrehajtást. 114 Ha a javaslat megvalósul, felgyorsult volna az ügyintézés és megnőtt volna a polgármester szerepe, de ezzel együtt fontos ügyek kerültek volna ki a tanács hatásköréből, ami határozottan ellenkezett volna az önkormányzati elvekkel. A miniszter a javaslatot válasz nélkül hagyta. A polgármesteri hivatali tisztviselők hivatalba kerülésének a módja és hivatali ideje volt a tárgya a bizottság egyik 1878-as felterjesztésének. Eszerint a közigazgatási bizottság úgy látja, hogy vannak a közigazgatásnak olyan területei, ahol a gyors gyakorlati ismeretekre és hivatali jártasságra is szükség van. Ide sorolta a városi számvevőséget és pénztárat, továbbá az árva- és gyámügyek intézését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tisztviselők változásakor egy időre megbénul a normális ügymenet. Ez addig tart, amíg az új tisztviselő megszerzi a kellő jártasságot. Amikorra pedig megszerzi, jön az új választás, és kezdődik minden elölről. Mindezek alapján a bizottság olyan törvényjavaslat megalkotását javasolta, amely a számvevői, pénztárosi, gyámi és árvaszéki tisztviselői állásokat kiveszi a tisztújító választások alól. 115 Mivel a felterjesztés válasz nélkül maradt, a közigazgatási bizottság 1880-ban ismét felhívta a belügyminiszter figyelmét a tisztújítás kérdésére. Rámutatott arra, hogy a gyakorlat idejét múlt, nem felel meg a kor kívánalmainak. Volt idő, amikor annyira egyszerű volt a közigazgatási munka, hogy nem kívánt felkészültséget, az újabb időkben azonban egyre több hozzáértést követel. Az adók kezelése, a katonai, az árvaszéki, az 112. Uo. 379/1913. ikt. sz. a 342/1913.1. alapszámon és 29/1913. XI. 113. Uo. 332/1914. I. 114. Uo. 22/1876. és XI/7 - 42/1877. 115. Uo. XI/3 - 23/1878.