Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

a végett, hogy az áhítatos kegyeletet a Nemzet kebeléből kitépvén, ez és az Uralkodó közötti szakadás konkolyát kárhozatos növénnyé fejleszteinök sikerüljön. Tizenhárom év alatt elkövetett folytonos elnyomatás után, — legtisztább meggyőződésünk szerént, — ez kulcsa a legközelebb történt minden törvényszegéseknek. A mult 1860-dik évi October 20-kán kelt császári diplomának Magyarország irányábani horderejét taglalni nem kívánjuk; de miután egy részről annak, mint saját szavai szerént, „a Pragmatica Sanctio alapján alkotott állandó és vissza nem vonható alaptörvény"nek I. pontja általában, — a magyar királyi udvari cancellár ő Nagyméltóságához ugyanazon napról intézett legkegyelmesebb királyi leirat pedig tüzetesen Magyarország irányában „a magyar államjognak azon ősrégi elvét, hogy a törvények hozásának, változtatásának, magyaráztatásának vagy megszűntetésének joga csak a törvényes Fejedelem által, az országosan összegyűlt törvényes rendekkel közösen gyakoroltathatik, és azon kivül nem eszközöltethetik", az egész világ szine előtt visszavonhatlan Fejedelmi szóval kimondotta: — más részről a királyi legmagasb rendeletre meghívott nagy tekintélyű esztergomi országos értekezlet Magyarország minden rendű polgárainak és így az egész nemzet összegének osztatlan forró óhajtásához képest, az oly égető szükség által sürgetett legközelebbi országgyűlést az 1847/8-dik évi törvények értelmében összehivandónak és megtartandónak, az országos törvény iránti kegyeletes tisztelettel nyilvánította; — a magyar nemzet annyiszor fényesen bizonyított, és száz meg százezer hú fiainak vérével szentesített őszinteségével hittük: hogy a fejedelmi szó szentsége beváltva, s a világ minden nemzetei közhiedelmévé felkarolt ama nagy mondat: „a Nép szava Isten szava" teljesülve lesz; de, fájdalom! egyik sem történt. A folyó évi Január 16-ról az ország minden törvényhatóságaihoz intézett kegyelmes királyi leirat, míg egy részről a Nemzet alkotmányos jogainak csonkítatlan visszaállítását reménylteti, más részről ugyanazon törvényhatóságokat oly törvények megszegésének vádjával sújtja, mely vádnak felállítása már magában teljes értelmű törvényszegés. A Fejedelmi méltóság tekintélyének megdöntésére s a Népbizalom elfojtására ennyi ellenmondás már elegendő lett volna; betetőzésül azonban következnie kellett a f. é. Február 26-kán kelt császári Nyilatkozványnak, mely az 1791. 10. s több sarkalatos törvények nyilvános sérelmével, az önálló Magyarországot az Austriai birodalom provinciájává alacsonyítja. De hasonló törvényszegés elkövetését látjuk a folyó évi Április 2-dik napjára kitűzött országgyűlés előzményeiben, a követválasztási szabályik, és ezekre következett kegyelmes királyi meghívó levelekben is, melyek imént kifejezett érzékeny fájdalmunkat eléggé indokolják. Az 1847/8-dik évi törvények a most is életben levő koronás király, és az országosan összegyűlt törvényes rendek által közösen alkottattak, s azok az ország törvényes rendéinek meghallgatása nélkül, sőt ezek általános felszólalása ellenére, és az ország alaptörvényeinek nyilvános sérelmével, változtatás, megszűntetés alá vétetni czéloztatnak; — ugyanis: a/változtatva van az 1848-dik évi IV. t. cz. 1. paragrafusa, melynek ellenére az országgyűlés nem Pestre, hanem Budára hivatott össze. b/változtatva vannak ugyanazon törvények V. cz. 1. 3. 5 paragrafusai. c/ mellőzve vannak az V. t. cz. változtatott 5. paragrafusának 6. 73. 74. 75. 104. 105. 106. 107. 108. 109. pontjai, mennyiben Tótország és a Végvidékiek az országgyűlésre meg hivattak.