Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

Ebben a tanyaformában is egész évben kint lakik a fiatal, munkaképes gazda családjával együtt, a tanyát egy háztartás vezetésére fel is szerelte, lakás céljára be is rendezte, de az igazi otthona a városban volt, ahova rendszeresen bejárt, és öreg korára be is költözött. A másik a „nagygazdatanya", a cselédet is tartó jómódú gazdák birtokán jött létre. A tanya gazdája állandó jelleggel a városban lakott, a tanyán viszont folyamatosan kint élt a cseléd vagy a kertész, akinek a tényleges és kizárólagos otthona lett. A gazda családtagjaival csak alkalomszerűen és rövid időre járt ki a tanyára, és néhány napnál többet ott nem töltött.

3

'' Ma már csaknem minden kutató számára kétségtelen, hogy a tanya nagyon összetett fogalom, amelynek funkciója, felszereltsége, mérete és megjelenési formája koronként és a körülményektől függően erősen változhat. Tanyának hívták a halászok és a pásztorok alkalmi létesítményeit éppen úgy mint akár egy száz holdas, több irányú termelést végző gazdaság minden szempontból jól felszerelt, majorszerű központját is. A tanya feladata és megjelenési formája a XVIII. század folyamán igen jelentős fejlődési folyamaton ment át. Létezett mindenképpen a növénytermesztésre alapozott tanyának egy kezdetlegesebb formája. Ezt támasztja alá az a XVIII. század elején minden bizonnyal nem ritka dilemma, amellyel a városi tanács 1727-ben is találkozott. Kecskemétnek szekereket kellett volna kiállítani, hogy a hadsereg számára árpát szállítsanak Pestig. A magisztrátus mentegetőzni volt kénytelen: „...ha az elmúlt szombaton tudhattuk volna, igenis fogyatkozás nem lett volna azoknak kiállításában. De mivel a szegénység hétfőn szokott a munkára kimenni, annyira is kitakarodtanak, tellyes lehetetlenség, hogy hétfőnek előtte elő állíthassuk őket."

30 Ebből a megjegyzésből egyértelművé válik, hogy a nagyobb mezőgazdasági munkák során a munkaképes lakosság az igásállatokkal együtt csaknem teljes számban elhagyta a várost, és az egész héten kint tartózkodott. Kellett, hogy legyen olyan létesítmény az egyes gazdák szántóin, kertjein, amelyek a családtagok, a legszükségesebb felszerelések és az élelem számára megfelelő védelmet nyújtottak. Ezek minden bizonnyal lényegesen egyszerűbb, kezdetlegesebb létesítmények lehettek mint a későbbi évszázad teljes értékűnek mondható üzemegységei. Egy hosszú és szerves folyamat jól végigkísérhető a végrendeletek, az adásvételek és a XIX. század dereka táján megfogalmazott vagyonbecslések segítségével. Az teljesen egyértelműen igazolható, hogy az 1840-es években a legtöbb gazdasági központban többirányú gazdálkodást biztosított a tanya. A kisebb birtokokon csak „tanyai ház"

37 a módosabb gazdák 35. ERDEI Ferenc: 1976. 18-19. A XVIII. századi leltárak megerősítik a tanyákról eddig alkotott képet. A XIX. század elejétől a városi ház tartozékaként fogták fel a tanyát, amelyet alkalmassá tettek hosszabb kintmaradásra is. Az állandó kintlakásra szánt tanyát a városi ház mintájára szerelték fel. SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona: 1990. 65-66. 36. F/. 1504. y/Vegyes iratok, 34. 1727. szeptember 9. 37. Pl. Kovács Pál Talfáján lévő 55 holdas birtokán. IV 1504. c/ 204. A vagyonleltárak uo. 203-206.