Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes LENGYEL MENEKÜLTEK BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT

sabb lakbér összegét velük szemben megállapítani. Javaslom a lakbér összegének személyenkint 9 P-ben való megállapítását, amely összeg a helyi viszonyoknak megfelel, sőt annak nagysága a bérbeadóval szemben igen előnyös, mert Dusnok községben a családos zsellér emberek egész évre egy szoba és fél konyhát, 3 métermázsa búza évi bérért vesznek bérbe. Tisztelettel kérem sürgős intézkedését, mert az egyes lelketlen háztulajdonosok 30^10, sőt 50 P-t kérnek fejenkint."

23 A háború második felében a lakosságot is egyre nagyobb mértékben sújtották a megélhetési és ellátási gondok. Ennek ellenére sem nevezhető általánosnak vagy elterjedtnek az a jelenség, amelyről a dusnoki jegyző beszámolt. A kalocsai járás főszolgabírója 1942. március 16-tól küldött rendszeres jelentéseket a járás területén elhelyezett lengyel menekültek létszámáról, életkörülményeiről. A beszámolók szerint a lengyelek jól kijöttek a lakossággal, s az elhelyezési, élelmezési és egészségügyi viszonyok a tábor székhelyein kifogás alá nem estek. A menekülteket magánosoknál helyezték el, természetesen ők gondoskodtak ellátásukról is, bár egyes községekben — így Dusnokon és Sükösdön — a menekültek külön konyhát vezettek. Bár a lakosság és a községek vezetői maguk is szolidárisak és segítőkészek voltak a menekült lengyelekkel, a táborok ellátására kapott anyagiak szűkülő voltát nem tudták ellensúlyozni. Több községben gondot okozott a menekültek gyógyszerellátása, mert a gyógyszerészek vonakodtak azt hitelben ellátni. Az érvényes rendelkezések értelmében ugyanis a gyógyszerészek utólag, egy-két hónapi késéssel juthattak csak hozzá a pénzükhöz. Anyagi tartalékok híján azonban ezt az áldozatot egyszerűen nem tudták vállalni. A főszolgabíró közbenjárására 1942. június 28-án a belügyminisztérium hozzájárult ahhoz, „hogy a havonta beérkezett gyógyszerszámlák összegének 75%-át azonnal és előlegképpen kifizethesse a menekültügyi ellátmány terhére.

24 Fájsz és Homokmégy községek — mint ahogyan a táblázat mutatja — csak 1942. júliusától kapcsolódtak be a lengyel polgári menekültek ellátásába. A „Lengyel Menekültek Gondozásának Ügyeit Intéző Bizottság" már néhány hónappal korábban kérte a belügyminisztériumot, hogy a kalocsai járás területén, a „már felállított táborok létszámának teltsége folytán" újabb tábor létesítését engedélyezze. A belügyminiszteri engedély július 17-én érkezett: „Értesítem főszolgabíró urat, hogy a járása területén Fájsz községben 50 fő lengyel polgári menekült részére új tábor felállítását, Homokmégy községben pedig 15 fő részére kisegítő lengyel polgári mene23. BKML. Dusnok község közig, ir 506/1942. 24. BKML. Kalocsai járás főszolgabírójának ir. 438/1942.