Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

szerint, azokat distraháltatni, kilenczet szorgalmatos tehetségem által el adtam, mellyek árokat együt az adóval alázatossan meghoztam ött forint adósságon kívül, megh egy vagyon kezemnél a kit el nem adhattam, leszek azon hogy azt is el tukmálhassam hová hamaréb, ha nem minekelőtte el akartam gyünni, hogy magam dolgában nem járok, kértem az többi czigányságot segítsenek mind kölcségbül mind alkalmatosságbul, de tellyességgel meghátalkodva nem engedelmeskedtek. Csak az magam alkalmatosságán és kölcségén kelletet el gyünnöm. Kérem azért excellenciádat alázatossan luvaihoz... (olvashatatlan szó) azon expensamat velük meghtéríttetni kegyeimessen méltóztassék. Azt vetették ugyan szememre, hogy az minemű két lovat excellenciád 30 forintyán vettem, annak a nyereségén el mehetek. Én ugyan, amely három forintot azon két lovon nyertem, ha parancsolja excellenciád, azt is megh adom excellenciádnak, valamint az 30 forintot kevés idő alat visza tettem excellenciád pénzihez. Magamat excellenciiád k)egye)lmes gráciájába ajánlom, maradok k(egye)lmes uramnak, excellenciádnak alázatos főhajtó jobbágya, Kis Istán tavalyi czigányok vajdája. IV. 1504. y I 3. A külzetén a címzés: Méltóságos Csábrági Gróff Koháry István K(egye)lmes Földes Uramhoz, eó'Excellenciájához a belől megh irt alázatos instansai. A levél külzetére írt feljegyzés:Ezen belül megírt czigányok vajdáját, az több ott lakos czigányokkal ide való jöveteléért, s fáradtságáért, Kecskeméth Várossá Bírájának leheté megalkudtatni vagy sem? értésemre adni el ne mulassák. Parancsollya. Csábrág 19. Mensis Junii A(nn)o 1730..Koháry István. 5. 1731. szeptember 30. A KECSKEMÉTI CIGÁNYVAJDA LEVELE A VÁROS TANÁCSÁHOZ B(ecsü)l(e)tes Nemes tanács Nekünk mindenekben édes Atyáink ! Minemű galibás állapot találtatott a mai napon közötünk, mind becsületes tanács uraiméknak, kiknek megegyezett akarattal alázatosan kívántuk jelentenünk, ne terheltessen kegyelmetek bennünket kegyessen meghallgatván, ugyanis mostanában érkezett városunkba egy döbröczöni czigány feleségestül, kinek feleségének itt lakó Bari czigány felesége azt mondotta: Te menyecske, nem az én szájamból eszik a Gazsi nevű czigány egyest, hanem a te szájadbul. A menyecske pedig tagadta, s nem akarván szenvedni, becsületes vajdánknak megpanaszlotta. Vajda úr mint becsületes czigány társait, eskütteit, bennünket egybegyűjtvén törvényesen revideáltatta velünk a dolgot, és akkor Bariné tagadást vett benne, hogy ő nem mondotta. De mivel előttünk verifikáltatott, nem tagadhatta. Ezen az okon miis megbüntettük kilencz máriásokra. Azután ismét megújítván beszédeit azt mondotta a döbröczeni czigány feleségének, de még nagyobbat is módok, ha az nem elég, mert azon czigánnyal a házba berekeszkevén ott csókolódtak egymással. De azt is tagadta előttünk, és egy szavával csak azt mondta, hogy ő csak mástul hallotta. És az iránt is nem menthetvén különben magát, rajta maradott ugyan azon említett bántatás. Eszt aztán megértvén Bari cigány a feleségétül, mint ment