Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Kuczy Károly A KALOCSAI ÉRSEKSÉG GAZDASÁGI LEVÉLTÁR KÉZIRATOS TÉRKÉPEINEK KARTOGRÁFIAI NÉVTÁRA II. Bakod, Böd, Csepeg Érsekségi puszták térképneveinek vizsgálata

általában Kalocsáról vagy Dunapatajról vitt ki miséző papot az uradalmi kocsi."" Az iskola előtti harangláb szerepe is több volt annál, hogy misére hívja a major lakóit. Jelezte — mint mindegyik harang — a delet, s ezzel együtt az ebédidőt, mert hangja az egész pusztán végigszállt. A reggeli (hajnali) harangszó télen 5 órakor jelezte a nap kezdetét ,jSzentmiháltú: Szem,miháltú Szengyör-napig", majd ez 4 órára változott, ami egyúttal a nap kezdetét, a munka kezdetét is jelentette, meg a napnak, munkának a végét, az esti 7 óra illetve 8 óra. Ha nem volt is kitöltve minden óra kemény munkával, de 14—16 órát jelentett. (Megjegyzem, hogy egyfajta nyári és téli időszámítás volt ez is.) Hozzátartozik a tárgyalt uradalmi birtok történetéhez egy olyan esemény is, amely országos köztörténetünknek is része. 1919. március 21-én a proletárdiktatúra került hatalomra a Szocialista Párt támogatásával. Kalocsán és a községek zömében is tartózkodott kevés létszámú Vörös Őrség. Ennek ellenére — különböző okok miatt — amelyben az egyházi befolyás is szerepet játszhatott, 1919. június 18-án kitört a Szocialista Párttal, proletárdiktatúrával szemben álló „ellenforradalmi" vagy „fehér felkelésnek" mondott zavargás. Mivel Dunapatjon katonai sorozás kezdődött volna 19én, ezért a szembefordulók lefegyverezték a Vörös Őrséget, a Direktórium tagjait meg letartóztatták, még 18-án délután és este. 19-én a Kalocsai felsőszállások lakói, közülük sokan frontot járt emberek, megtámadták a gyülekező és soraikat rendező Vörös Őrséget a mintegy 100 kocsival felvonuló 500-600 főre becsülhető „fehérek". Átmenetileg néháy napra Kalocsa környékén megszűnt a Tanácsköztársaság. Ezért a Hadsereg főparancsnokság reguláris hadseregének adott parancsot a felkelés elfojtására. 22től Harta és Dunapataj körül kemény harc bontakozott ki, amely egyre inkább a vörösök győzelmét jelentette. Kalocsát 24-én el is foglalták, s délután összeült a vésztörvényszék. 14 halálos ítéletet hozott, s még aznap este (6-8 óra között) felakasztották őket a jezsuita rendház előtti celtisz fákra. Két halálraítéltet pedig a Törvényszék (ma Országos Börtön) udvarán lőttek agyon. A kivégzettek között volt az uradalom böd-bakodi intézője, Gallina Zoltán, mint akinek szerepe volt a lázadásban és a harcokban. Nem kellően tisztázott ez, azonban nagy a valószínűsége. A kivégzettek 25. Az épületek alapján egyértelmű, hogy már a múlt század végén a Böd-Bakod pusztában, a Böddi majorban volt már érseki fenntartású elemi iskola, bizonyosan egy tanítóval és osztatlanul működhetett. Rendkívül nehéz helyzetben voltak a tanítók, mert a cselédség nem becsülte túl a „tudományokat". Az oktatás eredményessége jelentős mértékben a tanító lelkiismeretességén, elhivatottságán múlott. Ha a kort történelmileg nézzük, nagyon nagyra kell értékelnünk az érsekség áldozatvállalását, és a korábbi egyoldalú megítélést ez is módosítja.