Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Kuczy Károly A KALOCSAI ÉRSEKSÉG GAZDASÁGI LEVÉLTÁR KÉZIRATOS TÉRKÉPEINEK KARTOGRÁFIAI NÉVTÁRA II. Bakod, Böd, Csepeg Érsekségi puszták térképneveinek vizsgálata

tal, Deák Mihály, Szabó Istvány, iff Zsinka Pál, Usz (? uszódi) Nagy Istvány, Gubányi Imre. A felmérés készülhetett 1851. február 27-én. 1851. szeptember 30-i keltezés pedig bizonyosan a térkép elkészültének és hitelesítésének dátuma. A felmérés és térképezés során minden parcellát felmértek, a művelési ágak megfelelő csoportjába besorozták, s megállapították a parcella aranykorona értékét, amely az adózásban és a parcellázásban tulajdonképpen az értékmérő volt. Sőt még ma is az maradt. Az adó az aranykorona 20%-a volt emlékezetem szerint. így a jobbágyfelszabadítással nemcsak a polgári földtulajdon született meg, hanem a földadózás rendszere, valamint a föld értékmérő egysége is. A XX. századi eladás, parcellázás esetében azonban volt módosítás az aranykorona megállapításban. Ez természetesen jogos lépés volt, ám nem ritkán túlzottan az uradalom érdekét szolgálta eladás (parcellázás) és bérbeadás esetén egyaránt. Különösen szembetűnő volt ez a földreform időszakában. Más okok is közrejátszottak abban, hogy pl. a Nagyatádi féle földreform után néhány évvel — zömében foktői földhöz juttatottak a Böddi-sarokban már egyetlen parcellát sem műveltek. A részletfizetés, az adó, a távolság, ami kb. 14 km volt és az igaerő hiánya miatt néhány év után lemondtak róla. Az állam bérbeadással hasznosította, majd 1941-ben életképesebb parcellákban hosszúlejáratú részlet formájában eladta, illetve hozzájárult egy „vitézi telek" kialakításához. (Lásd: 484/a térképet! 13. sorszám alatt.) A télen végzett felmérés szerencsés volt az ilyen vizenyős, mocsaras területen, mert a fagyos tél lehetővé tette a földmérők számára a szabad mozgást, másrészt kárt sem okoztak a vetésekben. Az előzőleg közölt területek művelési ágak szerinti adatai a felvétel (térkép) alapján 1200 • öles holdakban a következők:

12 (L. I. táblázat.) Számos következtetést levonhatunk még térkép nélkül is. Többek között azt, hogy legnagyobb területe Böd pusztának van, ám ennek ellenére kiépítettebb Bakód majorja. Különösen nagy a különbség a szántóföldek területe között. Nem véletlen tehát az, hogy Böd puszta lett a gabonatermelés központja, Bakód puszta pedig az állattartásé éppen a természeti adottságok miatt. A böddi puszta szántóföldjének jelentős részét őszi és tavaszi gabonával vetik, mint azt két igen fontos irat bizonyítja.

13 Az 1850-60-as évek fordulójára már kellőképpen megszilárdult a tulajdon. A földesúr (érsekség) és a jobbágyság között többnyire lezárult az egyezség. Világi földesurakkal — minthogy kevesebb ügyről volt szó — 12. Kober mérnök adatai alapján. 13. Az uradalom kemény feltételeket szabott a meglehetősen kiszolgáltatott nincstelen parasztoknak. Előnye viszont az volt, hogy éveken át lehetett számítaniuk az aratásra, ha megfelelően elvégezték a munkát és kellő tisztelettel viseltettek a tisztségviselőkkel szemben.