Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)
Kocsis Gyula AZ ÉRSEKÚJVÁRI HÍDVÁMJEGYZÉK (Adatok a 16. század végi élőállat kivitelről)
élő jobbágyok — parasztok közül a vagyonosabbak, a vállalkozóbbak felvásárolhatták lakostársaik eladásra nevelt jószágait, hogy azt a maguk gazdaságában felhizlaltakkal együtt a távoli vásárokon értékesítsék. Bizonyára gyakori lehetett az olyan ügylet is, amiről Jászberény-Magyarváros bíráinak bizonyságlevelében értesülünk: egy magyarvárosi és egy debreceni tőzsér a várt haszonból történő utólagos elszámolásra kötött egyezséget 14 így tehát nagy kezdőtőkére sem volt feltétlenül szükség egy-egy vállalkozás kezdetén. A két hídvámjegyzékben megtalálható személyek túlnyomó részét ilyen, évente, vagy még ritkábban egy-egy úttal próbálkozó alkalmai tőzséreknek tarthatjuk. (L. VI. táblázat.) VI. táblázat A TŐZSÉREK MEGOSZLÁSA A FELHAJTÁS GYAKORISÁGA SZERINT 1586-ban személy 1587-1588-ban személy egyszer hajt 391 416 kétszer hajt 42 81 háromszor hajt 8 31 négyszer hajt 1 10 ötször hajt 5 hatszor hajt 2 hétszer hajt 1 A fenti megállapítást alátámasztja, hogy a településeknek mintegy felét egy-egy esztendőben csak egyszer jegyezték fel a vizsgált forrásokban. (1586-ban 87,1587/88-ban 68 települést.) Természetesen előfordul,hogy egy-egy tőzsér olyan nagy mennyiségű állatot hajt az évi egyszeri alkalommal, hogy ennek alapján nem tarthatjuk alkalmi vállalkozónak. Ezek a tőzsérek azonban az (Érsekújvártól) legtávolabb eső városok (Kolozsvár, Nyírbátor) polgárai, akik valószínűleg a környékbeli kis falvakból vásárolhatták fel az eladásra szánt állatokat, így a nagy távolság és az elhúzódó felvásárlás miatt sem lehetett módjuk az évi többször fordulóra. Alkalmi vállalkozó „kistőzsérek" azonban a nagy szarvasmarha tartó és felvásárló központokban is megfigyelhetők. Ilyen nagy központoknak tarthatjuk azokat a településeket, amelyekről egy évben több mint 500 marha hajtását regisztrálták a különböző forrásokban. (L. V. táblázat.) Kistőzsérek közé pedig azokat soroltam, akik évente egyszerre, vagy töbszörre, de 200 darabot 14. Kocsis Gy. 1986. 51. p.
