Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

A cigánylakosság átlagéletkora az alábbi módon alakult: 0-5 éves közötti 55, 6-10: 48, 11-15: 28, 16-20: 43, 21-25: 25, 26-30: 31, 31-35: 7, 36-40: 14, 41-15: 11, 46-50: 19, 51-55: 11, 56-60: 6, 61-65: 2, 66-70: 0, 71-75: 1 fö. A korösszetétel a XVIII. században érthetően gyökeresen eltért a maitól. A összeírás időpontjában a kecskeméti cigányság közel fele, 48,8%-a gyerek volt, kis hiján fele minősült felnőttnek (49,8%) és mindössze 1,4% volt öregnek mondható. Mindebből következett, hogy a cigányok aránytalanul nagy része (86,9%) 40 év alatti volt. Azt mondhatjuk tehát, hogy a mai értelemben vett öregkor a cigányság körében a XVIII. század dereka táján valahol a negyvenhez közel kezdődött. A XX. századi értelemben vett öregkor csaknem teljes hiánya kétségbevonhatatlanul árulkodik arról, hogy a lakosságnak ez a csoportja rendkívül rossz anyagi és civilizációs körülmények között élt. Persze a lakosság többi részénél sem sokkal jobb az összetétel a járványok és a különféle népbetegségek miatt.

48 Az 1838-as összeírás csak a családfők életkorát rögzíti, így csupán ezek korösszetételéről közölhetünk egy átfogó képet.

49 (L. II. táblázat.) Tekintettel arra, hogy itt a gyerekek nincsenek beszámítva, a koröszszetétel merőben mást mutat. Tekintettel arra, hogy két özvegy nőtől eltekintve a 81 háztartás feje nagyobbrészt a felnőtt férfi lakosságot is jelenti, néhány figyelemre méltó következtetést lehet ezekből a számokból is levonni. Harminc év alatti volt 27,2%-uk, és 40 év alatti volt a családfők 59,3%-a, tehát jóval több mint fele. Újabb két évtizedben, 41-60 közötti években oszlott meg további 28,4%, és a tényleges öregek közé alig több mint 12% jutott. A családi állapotra is jószerivel csak az 1768-as összeírás nyújt megbízható képet. Kecskeméten 69 kiscsaládban élt 292 fő (atlagán 4,2 fő) 5 töredékcsaládban 9 fő (1,8 fő) és két nagycsaládban 10 fő (átlag 5 fő).

50 1838-ban a családfőnek vett férfiak közül 72 (91,1%) nős, csak 4 fő (5,1%) a nőtlen és csupán 3 fő (3,8%) az özvegy. Bármilyen vázlatosan is de célszerű utalni a házassággal kapcsolatos demográfiai sajátosságokra. Erre is az 1768-as összeírás ad lehetőséget. A házastársak közötti korkülönbség (1. a III. táblázat) néhány kimutatható eltérést jelez a magyar lakossággal szemben.

51 Az egyik mindenképpen az, hogy a két vallás, a katolikus és református között itt érdemi különbség nem fedezhető fel, míg a magyaroknál elég feltűnő volt. A másik sajátosság, hogy a házasságban élők nők közül valamivel nagyobb a férfinál idősebb mint a magyarok esetében (5,9%, míg a magyaroknál 4,9%), de kirívóan nagy korkülönbség a cigányoknál nem fordult elő. Egykorúak voltak ugyancsak 4 esetben (5,9%). Eltérő a férfiak javára szóló korkülönb48. MÉSZÉROS László: 1975. 135-141. 49. IV. 1504. d 202. 50. MÉSZÁROS László: 1975. 148. 51. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1987.