Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

ugyanis nem lehetett vizsgát tenni. (A kecskeméti református felgimnázium sem volt nyilvános, a vizsgát tevőknek Nagykőrösre kellett menniök, így alig „lézengett itt néhány tanuló".) A római katolikus gimnázium nyilvános volt ugyan, de algimnáziummá minősítették, csak 1858-ban lett főgimnázium. Megnyílt viszont a városi alreáltanoda. A népiskolák is felekezeti iskolák voltak, az egyházak tartották fenn őket, bár a város igyekezett támogatást nyújtani. 1857-ben 26 elemi iskola volt a városban , s 11 a pusztákon. (A pusztai iskolák nem sokban járultak hozzá ahhoz, hogy a tanyán élő lakosság kilépjen szellemi elhagyatottságából és anyagi kiszolgáltatottságából. ) Egy 1860-ban készült jelentés szerint Kecskeméten az alábbiak szerint alakult a tanárok, tanítók létszáma: Római katolikus gimnáziumban tanár: 9 fő Református kollégiumban tanár: 12 fő Római katolikus elemi iskolában tanító: 15 fő Református elemi iskolában tanító: 11 fő Görög nem egy. iskolában tanító: 1 fő Evangélikus iskolában tanító: 1 fő Izraelita iskolában tanító: 4 fő Pusztai tanítók (róm. kat.: 7, réf.:3) 10 fő 63 fő Viszonylag kis számban működtek nyilvánosan ügyvédek Kecskeméten az abszolutizmus idején. Számuk 15-18 fő között mozgott. Ennél azonban jóval többen voltak jogi végzettséggel bírók. Ügyvédi rendtartás — elsősorban politikai meggondolásból — igazságügy miniszteri engedélyhez kötötte az ügyvédi gyakorlatot, feltételként szabta meg a német nyelvtudást és maximálta az ügyvédek számát. Ugyanakkor az ügyvédeknek vizsgát kellett tenni az osztrák törvényekből is. (Sokan ezt hazafiúi érzelmekből nem voltak hajlandók letenni.) Számuknál jelentősebb volt a lakosságra gyakorolt befolyásuk. Ok tudtak eligazodni a törvények útvesztőiben, s látták át élesebben a hatalom intézkedéseit. Nem véletlenül kért pl. jelentést a megyefőnök 1860-ban a polgármestertől a városban működő ügyvédek erkölcsi és politikai viselkedése felől. A nehezen megszerzett működhetési engedély ellenére a 18 ügyvéd közül így is volt kettő, akik politikai véleményüknek nyíltan hangot mertek adni: Gyenes Ferenc és Nagy László. Gyenes — írta a polgármester — „kedveli a közhelyekbeni zajos mulatságot, a létező intézmények iránt nem viseltetik rokonszenvvel", Nagy László pedig „erkölcsi tekintetben helyesen alkalmazkodik ugyan, de politicailag rajongó". A helyi értelmiség részét képező ügyvédekről általánosságban ezt írta: „... óvatos magaviseletet tanúsítanak, mindamellett bizonyos neme az izgatottságnak félreismerhetetlenül észrevehe-