Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

dás és egyéb félrevezetés egyaránt belefér e fogalomba. Az kétségtelen, hogy a legelső híradások is viszonylag sokértű és rendszeres kapcsolat létére engednek következtetni az itt élő cigányok és a törzsökös lakosság között, de a tényleges termelőtevékenység közül legfeljebb néhányat emelhetünk ki.

34 A XVII. század sem kényeztet el bennünket adatainak bőségével. A fentieket csupán egyetlen színnel árnyalja az előzőket: a lóidomítást, a félvadon felnevelt csikók nyereg alá és hámba történő betörését, ezt a távolról sem veszélytelen mesterséget minden bizonnyal nemcsak rendszeresen űzték, hanem mester fokon is csinálhatták, mert maga a város is hozzájuk fordult, ha egy-egy tetszetős csikóval meg kívánta szerezni valamely földesúr vagy katona kegyét.

35 De nemcsak a város, hanem Koháry is rájuk bízta csikóinak idomítását. 1732-ben is huzamosabb időn folytattak ilyen munkát, hisz Kocsonyi bére heti négy máriás volt.

36 Két év múlva „fogattak meg a M(éltósá)g(o)s Groff számára tanítandó 8 Csikók mellé Kocsonyi István, Kurucz Jankó, Moné Ádám és Vadrucza János , kiknek e

gy egy hétre fizetések lesznek 1 tallér." A tanítás rendszerint négy hétig biztosított a cigányok és társaik számára munkát és nem is rossz keresetet. A cigányok hatékony lóidomító képességeit igazolja Bozó István perceptor feljegyzése is: „Groff Koháry András ... Lovainak taníttására Kocsonyi Sámuel és Gasi nevű Czigányok fizetések leszen Hetenként egy-egy Rf naponként egy-egy Icze bor és egy egy font hús. Őket is négy héten át foglalkoztatták.

37 A lótenyésztés körül más munkát is nagyobbrészt a cigányokra bíztak. Ok végezték a patkolást és az érvágást is.

38 Bár a XVIII. századból már több összeírás is fennmaradt róluk, foglalkozásukról, mesterségeikről nem, vagy csak elég egyoldalúan tájékoztatnak. Minden dokumentálás nélkül elfogadhatjuk, hogy évszázadokon át közvetlen kapcsolatuk volt a kereskedés különféle formájához. Ez a tény az összeírásokban azért nem tükröződik a valóságnak megfelelően, mivel a házalást, a használt holmival való kereskedést gyakorta tiltották számukra, ezért azt nyilván letagadták.

39 Pedig a hetivásárok nélkülük aligha zajlottak le, és az országos vásárokon is felfokozott lehetett a helyi és a környező cigányok találkozása révén az élet ritmusa. Pl. 1734-ben is a Szent Lőrinc napi vásár során a „Harmadik, úgy mint czigányok pinczéjé34. XV. 9. 35. Ez történt 1685-ben is, amikor az adószedő kiadását feljegyezte: „Korénak ló tanításáért attam gar. 2." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 354. 36. RUSVAY Kálmán: 1975. 56. Tizenhét krajcáros ezüst pénznek volt a közkeletű neve a máriás a rajta lévő Mária képről. L. IVÁNYOSI-SZABO Tibor: 1985/a 81., illetve 1986. 37. A réncs forint 60 krajcárral volt egyenértékű számítási pénz. A font kb. 56 dkg. 38. RUSVAY Kálmán: 1975. 57. 39. Függelék II. 6., 8. és 9.