Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

László pedig Ördög András mellett lakott. Tehát egy részüket maga közé fogadta a nem cigány lakosság. Később is találunk több adatot arra vonatkozóan, hogy egy-egy család a többitől távolabb élt. Hornyik János is feljegyezte: „Régi öregektől hallottam, hogy a múlt században ... többen a cigányok közül vagyonos lókupeczek és a városban csinos házzal bírók voltak..."

26 Más településről származó cigány lakos letelepedését csak a tanács, esetenként a földesúr engedélyezhette. A közbiztonság védelme érdekében ezt a jogot természetesen minden más lakossal szemben is fenntartotta magának a magisztrátus. cl Kötelezettségeik A hódoltság időszakából, de még a XVIII. századból is sok fontos közigazgatási irat pusztult el. így csak nagyon töredékes forrás birtokában lehet a város egészére vonatkozó eseményeket is felvázolnunk. A cigányságra utaló adatok érthetően még hézagosabbak, esetlegesebbek. Ezért az állammal és a várossal szembeni kötelezettségeiket, illetve azok teljesítését még nehezebb feltárni. E téren is csak rövid vázlat elkészítésére elegendőek a most rendelkezésünkre álló adatsorok. A további kutatás remélhetőleg erőteljesen bővíteni fogja e kört. A cigányok közösségének megadóztatására a hódoltság korában is sor került. A felszabadító háború időszakában a rendkívül súlyos állami adóztatás és a különféle katonai sarcolások, szolgáltatások miatt a város legszegényebb rétegeit sem tudták mentesíteni a terhek egy részének átvállalásától. Éppen ezért 1689-ben a portió adó kivetése során — miként erre már korábban utaltunk — a magisztrátus döntése alapján: „Mivelhogy a cigányok is a városunkban házat tartanak, azért őkis szintén valamint a magyarok portioznak, mindenekben a limitatio szerint fizessenek."

27 Az a tény, hogy a statútum 7. pontja kitér külön is erre a népcsoportra, azt érzékelteti, hogy az eddigiektől eltérő gyakorlatra kényszerült a tanács, tehát a korábbi években, évtizedekben hasonló gyakorlat valószínűleg nem honosodott meg a városban. A Rákóczi szabadságharc alatt a már korábban végletesen elszegényedett város a labancok és a kurucok részéről egyaránt jelentkező követeléseknek eleget akarván tenni, ugyancsak arra kényszerült, hogy a legroszszabb anyagi viszonyok között élő rétegeket is megadóztassa. Éppen ezért 1704-ben a szokásos évenkénti adólajstrom mellett, melyekben a város adóköteles polgárait tartották nyilván, felfektettek egy újabbat is, amelyben a társadalom perifériáján élő, a város nem teljes jogú lakosai kerültek be.

28 Ebben 25 cigány háztartást rögzítettek. Az egyes háztartásokra csak26. XV. 9. Az 1758-as cigányösszeíráshoz fűzött megjegyzése. 27. L. Függelék, II. 1. 28. L. Függelék, I. 1.