Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Ö. Kovács József BETELEPEDÉS ÉS LAKOSÍTÁS KECSKEMÉTEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN (Különös tekintettel a zsidók helyzetére)

mint három évig dolgozott Kecskeméten. Eljegyezte egy helybeli takácsmester lányát, s házassági és letelepedési szándéka komolyságának bizonyítékául az 1000 forintnyi apai örökséget is megemlítette. A dorogi születésű, ám paksi illetőségű Lambró Sándor 1846-ban apósa írásos kérelmét (melyben az após az ősök törzsökösségét és adókedvezményét bizonygatja) követően lehetett kecskeméti lakos és a görög nem egyesült felekezet tagja. Wurm József Sopron megyei csizmadialegény pozsonyi, devecseri és budai vándorévei után Kecskeméten 11 évig dolgozott, majd feleségül vette elhalt mestere özvegyét. A céh támogatását is élvezve lett kecskeméti lakos. Sauer Lukács Vas megyei csizmadia szintén néhai gazdájának özvegyével lépett házasságra. Ezt megelőzően természetesen ő is kitanulta a szakmát: 10 évig vándorolt, többek között járt Németújváron, Bécsben és Pozsonyban. Ábrahám János pékmester körmendi születésű volt, korán árván maradt, s ezért Kecskeméten az evangélikus egyháznál tanítóként tevékenykedő bátyjánál, illetve egy helyi tanácsnoknál nevelkedett. A vándorévek letöltése után állapodhatott meg ismét Kecskeméten, miután fő patrónusa, a tanácsnok is segítette. A zsidó betelepedők közül több olyan , legényként a városba jött személy életútját ismerhetjük meg, akik 5-10-15 éves kereskedelmi munkavállalás (rendszerint valamelyik tehetős családnál) után nősültek be egyegy kecskeméti családba. A kérelmező hasznos tevékenységének fontosságára példa Briller Salamon pipakupakozó (1826) és Szécsény Móric szobafestő (1831) letelepedése, akiket kifejezetten azért tűrtek meg Kecskeméten, mert szakmájukban ők voltak az első itteni mesterek. Az összeírások ismert hiányosságára is fényt vet a Nyitra megyei születésű Kohn Dávid ügye. Gyerekkora óta (22 éve) élt már a városban, s ezután kérte türelmeztetését. Itt-tartózkodása alatt több zsidó mellett szolgált, s ennek során, mint kereskedő, elegendő pénzt szerzett magának. 1832-ben feleségül vette a módos és neves özv. Schweiger Fülöpné lányát, és öt évvel később jelentkezett lakosítási kérelmével. Pfeffer Ignác (28 éves) fiatal kora ellenére már az ország különböző helyein lakott: Munkácson született, öt éves volt, amikor szülei meghaltak, ezért ment a Fejér megyei Abára bátyjához, akinél nevelkedett. Gyerekfejjel lett ipari kelmékkel kereskedő házaló. Pesten rendszeresen üzletelt, állandó lakása volt Fleisch Jakabnál. 1845-ben kérte, hogy Kecskeméten lakosítsák, mert — mint írta — becsületes ember és a helyi rabbi özvegyen maradt testvérét, Ascher Franciskát veszi feleségül. Nyomatékul megemlítette, hogy 190 ft-ért már vett egy boltot és leendő felesége után is kap 500 ft-ot, amiről a rabbi igazolást adott. Nem csupán a kecskeméti zsidók, hanem a városi kereskedelem szempontjából is kiemelkedően fontos időpont volt 1820. július 14., ugyanis Hellsinger Izsák dabasi kereskedő ezen a napon kapott letelepedési engedélyt. Levelében a hetivásári, portékás kereskedés engedélyezését kérte. Erkölcsi magaviseletét és „tehetségét" (vagyonának nagyságát) több tanú-