Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Ö. Kovács József BETELEPEDÉS ÉS LAKOSÍTÁS KECSKEMÉTEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN (Különös tekintettel a zsidók helyzetére)

ről beáramló zsidóság száma növekedett: II. József korában mintegy 85 ezer fő, 1840-ben kb 126 ezer, 1845-ben 260-270 ezer főnyi népesség élt már itt a rendi kereteken kívül. A század végére (1890) számuk már több mint 707 ezer volt. A népességszám kiugróan nőtt a Duna-Tisza közén és az ország déli részén, a Tiszántúlra is átnyúlóan, s a bevándorlással és az országhatárokon belüli migrációval párhuzamosn indult meg a nép városokba áramlása, s ez különösen ismételten az Alföldön vált nagyobb arányúvá.

2 1 A KORABELI KECSKEMÉTRŐL Mint ma, Kecskemét a múltban is a Pest és Szeged közötti országút fontos állomása volt, jórészt ennek köszönhette létét.

3 Nyugat-európai értelemben a korabeli település nehezen sorolható a városok közé, inkább óriás, felduzzadt falunak tekinthető. Most erről bővebben nem szólhatunk, csupán felsorolásszerűen említünk meg a vonzáskörzet szempontjából néhány fontos tényezőt: a mezővárosi jogállás az önkormányzati helyhatóságokkal; a mezőgazdasági árutermelés (állattenyésztés) nagyléptékű előrenyomulása; a kb. 150000 holdas nagy kiterjedésű határ (juh- és marhalegelő); a dunántúlitól eltérő településszerkezet, a tanyásodás, a földművelés belterjes változatának terjedése, a bőr- és gyapjúkereskedelem, majd a XIX. század második felétől a szőlő- és gyümölcstermesztés kiemelkedő szerepe, a futóhomok meghódítása, telepítések. A városiasságot tekintve Kecskemét 1828-ban különösen régión túlnyúló kereskedelmének köszönhette a piacfunkció rangsorban elfoglalt 76. helyét. A lakosság létszáma 50, illetve 100 év alatt megduplázódva így alakult: 1704 kb. 10000 fő 1784-87 21963 fő (jogi népesség) 1850 44110 fő 1900 57812 fő A külterületen lakók nagy számát jelzi pl. az 1870. évi népszámlálás eredménye: az összlakosság 35%-a élt a várost övező pusztákon. A vallási megoszlás 1900-ben a következő: a népesség több mint 70%-a római katoli2. VÖRÖS Károly: 1983. 473-474.; HANÁK Péter: 1978. 403-410., 420. 3. Bőv. Id. Ö. KOVÁCS József: 1990. A felsorolt irodalomból a mezővárosokra általában ld.: Bácskai Vera, Bálintné Mikes Katalin, Gunst Péter, Iványosi-Szabó Tibor, Lakos Béla, Rácz István és Szabad György munkáit.