Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

építési anyagot csak azoknak engedett gyűjteni, akiknek nem volt saját erdőjük.

23

'

2 A különféle népi szokással, szórakozási móddal is szembeszegült a magisztrátus, ha az az erdők rongálásával járt, és ráadásul még a közbiztonságot tekintve is veszélyesnek találták azt. „Nagy botránkozással tapasztalván, némely lakosok abbéli rendetlenségek, mely szerint számosabban kocsikon menvén ki magok mu látása végett a város talfái és nyíri erdejében, ott szembetűnő kárral fiatalabb fákat is kivagdalnak, visszajővén pedig a városon keresztül sebes vágtatva illetlen kurjászások között nyargalódzanak..." Alig két évvel később újabb rendeletben lépett fel a tanács a fiatalság körében kialakult szokás ellen: „...némely lakosok a város talfáji erdejében majáiisi mulatság végett sűrűbben kijárnak, s ott nemcsak az erdőben károkat tesznek, hanem a városba való jöttökben botránkoztató kurjászások között az utcákon fel s alá nyargalódznak..."

23

' 232. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 265. 1827. 233. Ezt a rendeletet annál könnyebben meghoszhatta a tanács, mivel „az efféle elszenvedhetetlen rendetlenségeket különben is csak az alacsonyabb sorsú lakosok cselekszik." A majális viszont mégis szokássá vált „a jobb nevelésű s előkelő tisztességes" lakosok között is. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 332. 1825, illetve 335. 1827