Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

tések szabályozása volt évszázadokon át. Ezzel mind a túlzott konkurrenciát, mind az időről időre felizzó társadalmi elégedetlenséget elfogadható keretek között tudta tartani. Másik terület a szőlőkben történő kintlakás következetes üldözése volt. A XVII. századtól egészen a polgári forradalomig vezet az a folyamat, amely a szőlőtermelő kisgazdák és a magisztrátus közötti feszültség eredője volt, és amely végülis a gazdaságosság és a célszerűség győzelmével végződött.

187 A befolyásolás, a termelés bizonyos mérvű irányítása, mindenekelőtt pedig a termés védelme érdekében általános szokás volt a szüret idejének meghatározása. Erre Kecskeméten is jogot formált a magisztrátus. A forradalom évében is így történt ez. „Szóba hozatott, hogy a szőlő megérett, meg kell határozni a szüret idejét „. A tanács szeptember 29-re tűzte ki a kezdés napját.

188 Kecskeméten a szőlészet ikertestvéreként volt jelen mindig is a gyümölcstermesztés. Legrégibb feljegyzéseink szerint borral együtt gyümölcsöket is szállítottak a város vezetői a török basák és a bégek számára a város békéjének megvásárlása érdekében.

180 A XVI. században a török defterek utalnak az itteni gyümölcsösökre,

190 a XVII. századból már adásvételről is hírt kapunk: Szíjártó Istvánné, aki Garai Bertalan árváinak tu tora, az „...ő árváinak gyümölcsös kertét eladta..." 1659-ben.

191 A gyümölcsös kert nem lehetett már ezekben az évtizedekben sem ritkaság a városban. Ezt igazolja, hogy ugyanebben az évben Wesselényi Ferenc nádor, a város legnagyobb földesura „...Czirkátor Mihály nevű Kecskeméth városunkban lakozó jobbágyunk saját pénzen bizonyos puszta földet vévén, azt maga fáradtságával és industriájával szép eleven fáknak nevelésével is felépítette..." annak kérésére biztosította számára az örökösödési jogot és a vagyon sértetlenségét.

192 Ezek a gyümölcsösök a hódoltság alatt is már nemcsak terebélyesek voltak, hanem jelentős hírnévre is szert tettek. Ennek egyértelmű jele az, hogy a XVIII. század elején, amikor a belga királyi udvar nagy gyümölcsöst létesített, Grassalkovich Antal herceg közvetítésével kecskeméti gyümölcsfákkal látták el a kertet. A kecskeméti gyümölcsfák értékét maga is olyan kiválónak látta, hogy néhány évvel később a gödöllői gyümölcsösébe is innen kért csemetéket 1719-ben.

193 Ez a hírnév 187. Erről bővebben szóltunk a tanyásodás tárgyalásakor. Itt csak egyik jellemző adatként említjük az alábbi határozatot: Szíjártó Jánosnak megengedtetett, hogy talfáji földjén szőlőt ültethet, de lakhely nélkül. IV. 1504. b/ 76. 961. Ugyancsak figyelemre méltó példa a következő: Czollner Mihály a város egyik leggazdagabb embere volt, aki személyes jó kapcsolatban volt a szenátorok többségével is, mégis külön engedélyt kellett kérnie, amely alapján a tanács úgy döntött: Czollner Mihálynak megengedtetett, hogy a szőlejében levő házában kapás meglakhasson. IV. 1504. b/ 76. 895. 188. ÍV. 1504. b/ 1848. II. 2310. tsz. 189. BENDE László: 1916. 11. 190. MÉSZÁROS László: 1979. 80-81. 191. ÍV. 1504. a/2. 192. IV. 1504. yl 34. 1569. febr. 9. 193. BENDE László: 1916. 73.