Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

Az árutermelésre egyre jobban ráhangolódó kecskemétiek a reformkor során mind több vállalkozói kedvet mutattak. Ezek között kell említenünk az indigó előállítására tett komoly próbálkozásukat is, mégha nem is járt igazi sikerrel. Az ügyet az teszi külön is érdekessé, hogy mögötte egy piarista tanár, Katona Dénes állt. A város főbírójához, Ladányi Sándorhoz írott levele tájékoztat a nem hétköznapi kezdeményezésről: a XIX. század folyamán a fontos festékanyag miatt keresett és ezért jól jövedelmező növénytermesztés komolyan foglalkoztathatta a helybeli gazdákat, ezért a „...kecskeméti urak Indigó Társaságot akarnak szerkeszteni..." A piarista atya, aki minden bizonnyal a korábbi rendházában ismerhette meg a termesztés technológiáját, részletes javaslatot mellékelt beterjesztéséhez. „1. A Tsülleng magvakat tsak lágy vizű kút körül ültessék el augusztusban vagy márciusban. A Homoki kút (Rátz temető mellett) a legjobb, legtisztább vízzel bír... 2. Egy font indigó készítéséhez 30 akó víz kívántatván, mennyit adhasson egy kút előre ki kell tanulni... 3. Minden kezdet nehéz, ezért nagyon elszánt emberek vállalkozzanak... 4. Tanácsos lesz kis területen kezdeni, fél hold homokon. Első indigó gyártónak Varga Annát, a mi böcsületes szolgálónkat, kit e művészetre már megtanítottam, ajánlom..."

126 A két rostnövény, a len és a kender egyaránt a XVIII. század derekán, vagy valamivel később megjelent ezen a vidéken is. A kender nemcsak a parasztok ház körüli gazdálkodásában kapott helyet, hanem a dunántúli uradalmakban is. Mivel Mária Terézia és II. József különös figyelmet szentelt terjesztésére, minden bizonnyal már uralkodásuk alatt elterjedhetett nálunk is. A len északibb növény, és a Felvidék egyes megyéinek fő terméke lett. Wellmann szerint a gödöllői uradalomban a kendert és a lent „úgy látszik csak kertekben nevelték." A kortársak megfigyelése szerint 1826 táján már „a len és a kendertermelés Magyarországon is szépen halad előre"

127 Ezt a megállapítást igazolja a kecskeméti magisztrátushoz ugyancsak 1826-ban benyújtott panasz is: Megállapíttatott, hogy mivel a Csalános tónak vize a kender és a len áztatással felettébb bé mocskoltatik, annak feneke a kender és a len áztatása idején használni szokott hantok behordasával töltődik, s most egyéb helyeken is találnak a lakosok erre megfelelő vizet ... nehogy az annak környékén legeltetni szokott tehéncsorda itatásban szükséget szenvedjen, és a juhok úsztatásokra használtatni szokott víz bémocskoltasson, a kender és a len áztatása tilalmaztasson...

128 126. rV. 1504. c/ 203. 1839. VII. 25. 127. GAÁL László: 1978. 343-345. 128. ACsalánosi tóban már 1749-ben folyt a kenderáztatás. XV. 22. jegyzőkönyvi kivonatok 1746-1756. ÍV 1504. aj 1826. VII. 31.