Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

legelterjedtebb növény a rozs volt. Búzát a gazdaságok többségében saját szükségletre termelték a viszonylag jobb minőségű talajokon. Itt is gyakori eset volt, hogy a rozzsal keverten is termesztették. A nagyarányú jószágtartás, a megfelelő igaerő biztosítása érdekében árpát és zabot is csaknem minden jelentősebb gazdaság termelt, de az árpát emberi táplálkozásra is felhasználták. A köles még mindig az egyik legjelentősebb emberi tápláléknak számított, és mivel viszonylag igénytelen is volt, a legtöbb gazdaságban termelték még a reformkor végén is.

89 Bár a város lakossága hatalmas területen gazdálkodott, „...a gabona bőven szokott teremni, mely mindazon által a népnek sokaságához képest a házi szükséglethez nem elegendő... és ezen szüksége a Tiszán túlról pótoltatik..." állapítja meg Ladányi Gergely a század végén.

90 A XVTII. század elején még igen gyakran Baranyából szállították a hiányzó gabonát.

91 Ezen alapvetően fontos megállapítások után részleteiben is meg kell vizsgálnunk, hogyan alakult a legfontosabb gabonafélék termésének mennyisége és ára. 1707-ben az adózásnál figyelembe vett gazdák 52,5 %-a termelt búzát.

92 A törpebirtokkal, vagyonnal rendelkező gazdák közül csupán 47 adózott búza után, és átlagosan 9 pozsonyi mérőt vettek náluk nyilvántartásba.

9

'

3 A kisbirtokkal rendelkezők átlagosan 17,2 pozsonyi mérő után adóztak.

94 A középbirtokosok általában 33,6 pm (15. 4 q) búzát takarítottak be. A nagygazdák 112 pm (51,2 q) termést gyűjtöttek be szérűikről.

95 Ezek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a vagyontalanok, a nincstelenek mellett a törpegazdák nagy része is kénytelen volt kenyerét, gabonaszükségletét piacról beszerezni, vagy munkabérként kialkudni azt. A kisgazdák nagyobb része maga meg tudta termelni ezekben a háborús években is a háztartásuk számára szükséges kenyeret. A középbirtokkal rendelkezők aránytalanul nagy része számottevő mennyiséget, a nagyobb vagyonnal 89. A mintagazdaság földjét is egymást követő két évben, amíg a megfelelő feltételeket meg nem teremtették, kölessel vetették be. Nyilván a megfelelő piaca is megvolt a terménynek. IV. 1504. c/178. 90. XV. 22. I. Ladányi Gergely: Kecskemét leírása. 91. Ugyanazon a napon érkezett meg Tóth István Baranyáiul, és 10 kocsin 283 itt való öreg véka búzát hozott. IV. 1510. a/1719. 38. 92. Itt utalnunk kell arra, hogy ezekben az évtizedekben nem különböztették meg következetesen egymástól a búzát, a rozsot és a kétszerest. Éppen ezért a korabeli megfogalmazást szükséges követnünk, bár fel kell tételeznünk, hogy amikor nincs külön feltüntetve a rozs és a kétszeres termésmennyisége, ez a búzával együtt szerepel. 93. A pozsonyi mérő országosan ismert és használt gabonaürmérték, 61,49 liter űrtartalommal. Lényegében megegyezett a kila-val. Ezt igazolja egy 1720-ból való kitétel is: „67 pozsonyi kila árpát, kiláját 20 poltura." IVÁNYOSI-SZABÓ: 1985/e 155. 94. Nem könnyű teljes pontossággal átszámítani a régi űrmértékek alapján a termést a ma használatos súlymértékekre, bár a pontosabb tájékozódás érdekében ez igen hasznos lehet. A búza esetében 75 kg hektóliter súlyt feltételezve a 9 pm 4,1 mázsa, a 17,2 pm 7,9 95. A statisztikai adatok IVANYOSI-SZABO: 1989/b és c feldolgozások táblázatai alapján készültek.