Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

csekély mennyiségű takarmányt tudtak betakarítani. Monostoron sem található jó termőtalaj. Általában hat évből háromszor vetettek, a termés pedig alig volt jobb közepesnél. Kaszálója sem volt jobb. Bugacon szántó a XVIII. század végén még nem is volt. A legjobb kaszálója is csak közepes minőségű volt, de a puszta nagyobb része nem érte el ezt a minősítést. Péteri- és Vacs pusztákon is közepes, illetve gyenge minőségű talajon kellett a gazdáknak boldogulniuk. ,9 A József kori viszonyok a következő félévszázad során több tekintetben is számottevően módosultak. A reformkorban már a földterület minél jobb hasznosítása érdekében egyre többen tértek át a váltógazdálkodásra. „Rendesebb gazdáinknál már divattá vált a 3 nyomású szántás-vetés... Már innen átcsalogatni a helybeli gazdákat a váltó gazdaságra, úgy vélem könnyebben esik..."

60 Ennek alapvető feltétele nyilvánvalóan a földbirtok tulajdonlása, vagy legalábbis hosszabb időszakon át történő bérlése volt. A XVIII. század csaknem egészében Magyarországon még a legtöbb nagybirtokon is a hagyományos, az előző évszázadoktól örökölt módon végezték a különféle mezőgazdasági munkákat. Csak a század legvégén és a XIX. század elején lehetett megállapítani érdemi változásokat. így érthető, hogy Kecskeméten is a hagyományos eljárások uralkodtak a legtöbb paraszti gazdaságban. A napóleoni háborúk után is a gazdák nagyobb része a korábban megtapasztalt, szüleiktől eltanult eljárásokat, munkamódszereket alkalmazták. A reformkorban viszont már Csányi János meggyőződéssel állítja, hogy „Kecskeméten már számosan találtatnak jó szántóvető gazdák, akik rendszeresen ugarolnak, jó mélyen és 3-szor szántanak, az egymásra való többszöri magvetést kerülik...", de azt is kénytelen volt ugyanott megállapítani, hogy ez a többségre még távolról sem vonatkozott: „...átallyában véve nekiek bizony még helyes képzetek nincs a váltó gazdaságról, az istállózásról, a termőföld mesterséges mélyítéséről, a czélirányos és könnyebb ekéről s gazdasági gépekről, a füllesztés által való baromtáplálásról stb..."

01 Mielőtt részletesebben megismernénk a helybeli szántóföldi növénytermesztés fontosabb munkafajtáit, röviden utalnunk kell arra, hogy a feldolgozásra kerülő másfél évszázad alatt ezek változásaiban, fejlődésében önálló szakaszokat nehéz megjelölni. Egyrészt azért, mivel az egyes műveletek és a hozzájuk szorosan idomuló szerszámok a polgári társadalmat megelőző évtizedekben, évszázadokban közismerten rendkívül lassan változtak, és egyazon településen belül is csak nagyobb időközök múltán vált általánossá az új, az ésszerű, a gazdaságosabb. Mégis, ha mindenáron szakaszokat akarunk meghatározni, a századfordulót kell ilyen határidőnek megtennünk. Csak a XVIII. század végén tapasztalhatunk Magyarországon érdemi próbálkozást annak érdekében, hogy a Nyugat-Európában 59. FÖRDŐS László: 1933-34. 45-47. 60. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/c 109. 61. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/C 108-109.