Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

ott ugyan többen is voltak, de eszébe mégsem jut. Hanem kész hit letétele alatt mindezt Gerének szemébe mondani. Ezen tanúk vallása következtében Gere Sándor kováts mester béhívattatván és előtte Tóth István vallása Jelolvastatván, azt adta elő, hogy nekie Tóth István ellensége. Ó azon illetlen szavakat sohasem mondotta. Azt ugyan megvallja, hogy Csikesz Nagy Sámuel azon nagy instantiát, melyet ŐJelségéhez beadtak, azt Csikesz Nagy Sámuel a czéhukbe vitte. Ők ott heten voltak, s néki azon hét mesteremberek mint czéh-notáriusnak azt parantsolták, hogy az egész czéh nevében subscríbálja. Ő hát azt aláírta a czéh nevében, és meg is pecsételte. A télen Sándor Ferencnek hogy kocsit csinált, azzal Pestre vasért Jelment, s idehaza Csikesz Nagy Sámuel Sándor Ferencet szinte megkérte, hogy vinné Jel. Ök hárman hogy Pestre Jelmentek, Csikesz Nagy Sámuel azt mondta, hogy átalmegy Budára a consiliumhoz megtudni, miben van már a recurrensek dolguk. Ô hát Csikesz Nagy Sámuellel elment Budára, hogy megtudja mit tesz a nép dolgában. Mikor általmentek, Csikesz Nagy Sámuel sehová be nem mert menni, hanem csak a gangon leselkedett. Egyszer Fischer Ágoston testvérét, ki a consiliumnál van, kihívatta, és attól kérdezte, mit hallott, miben van már az ô dolguk. Azon úr azt Jelelte, hogy reggel jöjjön, majd addig valamit tudakoz. Reggel azonban által nem mentek, hanem hazajöttek. Itthon ö mindeneknek elbeszélte, mely csalárd ember Csikesz Nagy Sámuel. Az hát annál Jogva őrá haragszik. Az, hogy hozzá gyűlésbe járna, nem igaz. Szembe állíttatván Tóth Istvánnal, ki is Gere Sándornak szemébe mondotta, Jel tartván három ujját, s azt mondta, kész vagyok Jejedre is esküdni, sógor, hogy te azelőtt, amidőn még haragban nem voltunk, tulajdon kovács műhelyedben ezt mondottad: „B. a teremtéseket azon senatoroknak, csak egy lenne, aki hátukra odabent egyet ütne, én lennék a második.'' Mely szemébe lett mondás után Gere Sándor Jentebbí tagadásában megmaradt. Október 21. Értésére esvén a kiküldöttségnek, hogy e mai napon (21-a Octobris) Nemes Kiss Imre, Balázs borbély műhelyébe borotválkozni bé menvén, a magistratus ellen igen rút káromlásokat és motskőlódásokat vitt legyen véghez. Melynek következtében előlhívatott Balázs borbély. Ez azonban azt adta elöl, hogy ö ma reggel a műhelyben nem lévén, a tárgyrul semmit sem tud. Hanem legénye Kovatsits Balázs volt a műhelyben. Ki is elölhívattatván, vallja, hogy csakugyan ma reggel jókor nemes Kiss Imre a műhelybe betért borotválkozni. Amidón szappanozta, ilyen szókra Jakadott: „B. az Istenét, b. a Krisztusát a huntzjut bírónak. Majd megmutaton én néki." Aztán személyes sértegetésekre térvén, mindegyiket a legrútabbul motskolta. Utoljára öszvejoglalta mind őket, és rút káromló szavakkal azt mondotta: „Majd megmutatom nektek csak hagydjöjjön el a viceispány. Úgyis azzal valami atyajiságban vagyok. Tegnap is behívattak. Ha tudtam volna, hogy a tárgyban hívatnak, meg sem jelentem volna. " Előadja utoljára, hogy Ketskeméti István is ugyanakkor jelen volt, és mindezeket hallotta. Előhívattatván szinte Ketskeméti István, vallja, hogy ma reggel Balázs borbély műhelyében lévén, szinte borotválkozni, ahova nemes Kiss Imre is betért, s amidőn őtet a borbély legény, Kovatsits Balázs szappanozta volna, ilyen szókra Jakadott Kiss Imre: „B. az Istenét, b. a Krisztusát a huntzjut