Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

művessegéd esetében — a városi kisgyűlés vitája. Itt hangzott el, hogy „csak avval a feltétellel adjuk meg a községi illetőséget, ha megmagyarosítja a nevét." A polgármester-helyettes válasza az volt, hogy ezt nem szabhatják feltételként, mert „vagy szívből, hazafias érzésből, megértésből s a magyarsághoz való alkalmazkodásból és simulásból csinálja valaki, vagy nem csinálja. De kényszeríteni senkit sem lehet." Az érzelmi érvek mellett azonban ott az utódállamokkal való kapcsolat, a nemzetközi megítélés is: „. . .a kisebbségi magyarságot ért sérelmek orvoslása végett hiába szaladgálunk Genfbe a Népszövetséghez. Nincs szükség semmi olyan előírásra, ami erőszakra mutat [. . .] Az utódállamok erőszakoskodásaikat avval mentegetik, hogy ugyanazt csinálják, amit a magyarok."

48 A névmagyarosításokkal foglalkozó kis számú korabeli tanulmány között akad olyan is, amely nem pusztán érzelmekre hivatkozva utasítja el az erőszakot: „A névmagyarosítás kérdésében tehát a már teljes mértékben végbe ment asszimiláció legvégső konzekvenciájának levonásáról van szó. Nem szabad kívánni attól, aki teljesen nem magyar, hogy nevét megváltoztassa. [. . .] Nem névkozmetikát akarunk, nem akarjuk azt, hogy a névmagyarosítás hasonlatos legyen egy olyan eljáráshoz, mintha valaki egy vérbajos kiütéseit angol tapasszal akarná gyógyítani. [. . .] Azok a magyar állampolgárok, akiket kisebbségi érzületük egy más kultúra iránt érzett loyalitás irányába hajt, semmi körülmények között ne magyarosítsák nevüket."

49 Természetesen többen lehettek olyanok, akiknél nem a teljes asszimiláció „legvégső konzekvenciájának levonásáról" volt szó, s akik az elvárásnak, bizonyos fokig egy nyomásnak engedve magyarosították meg nevüket, elsősorban személyes érdekek miatt. De ezt nem szabad eltúloznunk, hiszen már az első világháború előtti népszámlálások jóval több magát magyarnak valló személyt rögzítettek, mint amennyi a magyar nevet viselők száma. A nemzet érdekeire hivatkozó propaganda, a kor közhangulatát meghatározó nacionalizmus, a trianoni tragédia hatása, mely átjárta a társadalom egészét, különösebb nyomás vagy erőszak nélkül is kitermelte a néwáltoztatókat, ha egy erőteljes propaganda sulykolta azt. Figyelemre méltó adatokkal szolgál a foglalkozáscsoportokon belüli névtípusvizsgálat. (L. VIII. táblázat) 48. FMS 1934. augusztus 11. 49. TRÓCSÁNYI György 1933. 14-15.