Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)
Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában
Ugyancsak a tanács határozott a házépítéshez és fűtéshez oly fontos nád elosztásáról. A hasznosítható nád a redempciókor közös használatra hagyott ferencszállási tóban termett. Fontosságát bizonyítja, hogy a szenátorok jutalmul évenként és fejenként 100 kéve nádat kaptak, minden évben új tanácsi határozat döntött a nád elosztásáról vagy eladási áráról. 1787-ben a redemptusok 1 kévét 1 polturáért vehettek, az irredemptusok kévénként 3 krajcárért, de nem a jó minőségű ferencszállási nádból, hanem a város belső vízállásos kertjében termettből. 38 A redempciókor közös használatra hagyott legelőket kezdetben a redemptusok és mások is egyaránt ingyen használhatták. Mivel azonban az irredemptusok és zsellérek állatai igen megszaporodtak, a kerületi közgyűlés 1794-ben elrendelte, hogy a földetlen vagy irredemptus lakosok terragium név alatt fűbért fizessenek. 39 Az egyes helységekre vonatkozóan helyi rendelkezések már korábban is bevezették ezt. Félegyházán 1769. januárjában a házas és hazátlan irredemptusok 1 marhától 18 krajcár fűbért fizettek. Ház nélküli irredemptusok voltak azok a nagykorúak, akik a redemptus atyákkal még egy kenyéren éltek, tehát csak reményük volt a redemptusi jussra, ezért a statútum őket az irredemptusok közé sorolta. Közülük sokan jelentős saját állatvagyonnal rendelkeztek. 40 Az árendált puszták után mind a redemptusok, mind az irredemptusok fizettek fűbért. A kivetett taksák összege azonban nagy mértékben eltért egymástól. A bérelt Kömpöc és Mérges puszták után a redemptusok egy marháért 5 krajcárt, míg az Irredemptusok 18 krajcárt fizettek. 41 A megkülönböztetést nem indokolta a redempció ténye, hiszen itt nem a váltott földek tartozékáról, hanem a helység által bérelt legelőről volt szó. A redemptusokból álló tanács közigazgatási úton hozott határozata jogellenesen alkalmazza azt a gyakorlatot, amely a privilégiumból eredően a redempciós földeknél szokássá vált. Azt, hogy a jogellenes határozat gyakorlattá válhatott a tanács és a redemptus közbirtokosság összefonódása tette lehetővé. Az irredemptus, mivel a legeltetési rendet is a tanács szabta meg, kénytelen volt állatai után a magasabb fűbért Is megfizetni, hiszen még ha volt is valamennyi saját földje, azon Demeterig (október 26.) csak a fejős juhokat és teheneket tarthatta. A baromnak a bérelt puszták voltak legelőül kijelölve. Tovább növelte az irredemptusok hátrányos helyzetét 38. BKML, Kf. iL V. 101. A. Prot. Pol. 6. p. 103. 39. GYÁRFÁS: 1883. 40. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 2. p. 202. 41. BKML, Kf. lt. V. 101. A Prot. Pol. 4. p. 71/1772.