Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Életutak - TÓTH Ágnes: Beszélgetés Balanyi Bélával

len, összekeveredett állapotban került ide. Szinte egyetlen csomóban sem az az iratanyag volt, ami a fedőlapon szerepelt. Én a selejtezéseknél sokszor óvatosabban jártam el, mint sok más levéltárban. Voltak helyek ahol pl. a községek iratanyagából csak a jegyzőkönyveket és néhány alapító — alapvető iratot tartottak meg, a telekkönyvi anyagokat is kiselejtezték. Ha a selejtezésnél a napi utasításokkal és szakmai fölfogásokkal a történeti szempont ütközött, én mindig az utóbbi szerint próbáltam eljárni, ami miatt voltak is konfliktusaim. Az első évtizedben gondot okozott megfelelően képzett szakemberek alkalmazása is, ami a szakmai munkát hátráltatta. 1972-ben Nagykőrös város levéltárát elszállították. Előbb Pestre akarták vinni, de olyan rossz körülmények közé, hogy sikerült elérni a nagykőrösi elhelyezést. Béla bácsiról köztudott, hogy a levéltárosság mellett még számtalan „rokon" szakmával is foglalkozott —foglalkozik. Beszélne erről pár szót? Hát igen. A nagykőrösi múzeumben is hosszú ideig tevékenykedtem. 1949-1972-ig az ottani múzeum igazgatója is voltam mellékállásban. A múzeumi anyaggyűjtő munkát, vagy a régészeti terepbejárásokat, az ásatásokat éjszaka, szombat-vasárnap, vagy a nyári szabadságom idején végeztem. Különösen a régészet állt a szívemhez közel, s a város segítségével Árpád-kori feltárásokat is végeztem. A levéltári szolgálatomért soha, a múzeumiért többször is kaptam kitüntetést. A képzőművészettől sem tudtam soha elszabadulni, s mindig dolgoztam, de ez inkább csak a magam szórakoztatására történt. Hogyan telnek nyugdíjas napjai? Amíg az embereknek munkája van, s azt kedvvel csinálja, addig jó. Nekem még mindig sok munkám van. Megírni valók, amikkel — ahogy ez már lenni szokott — nem halad úgy az ember ahogy szeretne. De van egy kis szőlőm is, ahol mindig kedvvel dolgozgatom. Köszönjük a beszélgetést és további jó egészséget kívánunk.