Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Kartográfia - KUCZY Károly: A kalocsai Érsekség Gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára I. Érsek-Harta és Szentkirály puszták térképeinek vizsgálata

birtoktest tagosítása — néhány száz holdtól akár több ezer holdig terjedően — a táblák, parcellák kijelölése. Természetes, hogy fontosak a kataszteri felmérés munkálatainak vázlatai, valamint a kataszteri térképek. Nem kevésbé a korai erdőgazdálkodás, a kitermelés és erdősítés térképei, valamint az egyes birtoktesteket érintő vizszabályozás, lecsapolás, csatornázás tervei vagy éppen végrehajtásának rögzítése. Fontos betekintést tesznek lehetővé a birtokcserék, a különféle bérbeadások, parcellázások vázlatai is.

2 Igen különbözők tehát a felvett, ábrázolt területek nagyságuk szerint, de ugyanúgy különböznek méretarány vagy a kidolgozottság szerint is. Nagyon eltérőek a módszerek, a jelölések, a táblák, parcellák megnevezése, a névvel jelölés vagy a betűvel, számmal jelölés vonatkozásában egyaránt. Már ennélfogva sem lehet egyszerű feladat a kartográfiai névtár egységes szempont szerinti kialakítása, s bizonyos, hogy lesznek (maradnak) vitatható megoldások. Kétségtelenül vannak térképek, amelyek viszonylag gazdag névanyagot tartalmaznak magyar, német vagy latin nyelven. Az is kétségtelen, hogy az írott térképnevek olykor nagyon messze esnek (messze eshetnek) az egykori helyi élő névalakoktól.

3 A nem magyar, vagy magyarul nem elég jól beszélő, író térképészek által írott nevek néha nehezen azonosíthatók. Azonban nem ez a jellemző. Egyébként is a 2. Dóka Klára: Összefoglalás az egyházi levéltárak térképeinek feldolgozásáról Levéltári Szemle 1991/1. 51-58. o. 3. Néhány példa: Fürtifarka nagy Székes, Két tabak, Kölesjotkeszt Pálé, Kis taba kólős föld, Nagy taba Kólős rét (No. 136. katalógusszámú térkép); Cártusch Hegy (No. 2. katalőgusszámú). Mindkét térképész idegen, osztrák vagy cseh. A 136. sz. térkép készítőjét feltehetően az zavarta igazán — véleményem szerint -, hogy a „tanult" emberek nyelve és a „népnyelv" nem volt azonos, különböztek. A „Fürtifarka" tulajdonképpen a mocsár: fertő: förtő rosszul értett és rosszul írott alakja. A „taba, tabák" pedig máig élő Taba családnévre utal, amelynek egykor volt (lehetett) „kis" és „nagy" megkülönböztető jelzős alakja. A köles föld vagy köles rét a terület használhatóságára utal. A területnek, szigetnek volt olyan része, amely késő tavasszal a víz leszivárgása után a rövid tenyészidejű.de a népélelmezésben fontos szerepet játszó kölessel vethető volt. Fontosságát tükrözi, hogy a nevekben megkülönböztették a vethető „földet", a kaszálható, hasznosítható „rétet" és a hasznavehetetlen (vagy csak gyűjtögetés formájában hasznosítható) vizenyős terűiétet,a „palét". A No. 2. katalógusszámú térképen a Cártusch Hegy olvasata: Kártus hegy. így maradt fenn és élt tovább a népi emlékezetben és a népnyelvben. Az élő nyelv — népnyelv — a később kialakuló köznyelvvel szemben a térkép készültekor több esetben is zártabb nyelvi állapotot sejttet az e>ö, ö>ü, e>i, é>i hangok esetében. Pl.: fertő>förtő, köles>kőlös, Örjeg>órjek, ÖlloÜlle, Szelid>Szilid, Árestom-sziget (Árestom-sziget ?)>Áristomsziget, Kékes>Kíkes szavakban. (További fejtegetés ezúttal nem lehetséges, de szerettem volna rámutatni Kalocsa környékének közel két évszázados (sajátos körülmények közöt írottan fennmaradt néhány „népnyelvi kövületére".)