Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

BIBÓ ISTVÁN EMLÉKIRATA A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG KITELEPÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS HELYZETRŐL

35 1945. december 15. A magyarországi németség letelepítésével kapcsolatos tervek jelenlegi (1945. december 15.) állása a leliető legnagyobb mértékben aggodalomra ad okot a tekintetben, hogy az egész akció részleteiben minden ellenkező szándék ellenére a tavalyi zsidó deportálásokra emlékeztető akcióvá fog fajulni. Azok a momentumok, melyek ezt valószínűvé teszik, a következők: 1. Végtelenül súlyos és következményében katasztrofális a minisztertanács elé szánt rendelettervezetnek az a rendelkezése, mely szerint kitelepítésre kerülnek azok is, akik az 1941. évi népszámlálásnál magukat magyar nemzetiségűnek, de német anyanyelvűnek vallották. Köztudomású, hogy 1941-ben a magyarországi német külpolitilcai és Volksbund-terror ideje alatt német anyanyelvű embernek magát magyar nemzetiségűnek vallani komoly és bátor cselekedet és a magyarság melletti határozott színvallás volt. Azok ugyanis, akik a magyar ellenpropaganda hatása alatt számításból nem vallották magukat német nemzetiségűeknek, a biztonság kedvéért rendszerint magyar anyanyelvűeknek is vallották magukat, míg azok, akik magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallották, túlnyomó többségükben a való tényeknek és valóságos érzelmeiknek megfelelő tisztességes állásfoglalást tettek és ezzel sokkal nagyobb mértékben kitették magukat a Volksbund terrorjának, mint azok, akik német anyanyelvüket letagadták. Ebből indult ki a magyar belügyi kormányzat már ez év szeptemberében is, mikor a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak adott válaszában a kitelepítendők keretét a német nemzetiségúekben 35. A dokumentum már megjelent Fülöp Mihály közlésében is. In.: Magyar Nemzet, 1989. március 4-i szám, 9. A memorandum első oldalának margójára Bibó István ceruzával a következőket írta: „A belügyminiszter által előterjesztett rendelettel szemben készült, s elküldtem a minisztertanács általam ismert tagjainak (Gyöngyösi, Kovács B., Ries I., Keresztury és?). A minisztertenácson egyenesen zavar támadt, hogy ezek szerint melyik a belügyminisztérium hiteles álláspontja, de végül a hivatalos javaslatot fogadták el. A belügyminiszter fegyelmit akart ellenem indítani (néhai Szitás Jenő szóbeli közlése), de aztán eltekintettek ettől, sőt még szemrehányást se kaptam, (koalíciói) és szívélyes formában együtt dolgoztam a két kommunista belügyminiszterrel egészen 1946. nyaráig. B. I." Bibó István, amikor 1945. decemberében a kollektív bűnösség elvén alapuló rendelet-tervezetet kidolgozták, már nem a törvényelőkészítő osztályon dolgozott. A belügyminisztérium közigazgatási főosztályának vezetőjeként nem volt sem módja, sem joga a törvényelőkészítés befolyásolására. Ezért választotta — teljesen illetéktelenül — ezt a módot, álláspontja újbóli kifejtésére.