Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

nincs, csak egyént Jelelősség, ez viszont igen megnyugtató, de ennek igen gyorsan kellene történni, mert itt Tildynek igaza van, hogy bizonyos mértékig a közhangulat is sürgeti a kérdés gyors keresztülvitelét. Az önkéntes eltávozásnál osztom Teleki véleményét, hogy arra senki nem fog jelentkezni. Azonban volt Kovács Imrének egy javaslata az itthon maradottaknak egy helyre való telepítésének kérdésében. Ezzel szemben vannak nekem aggályaim, mert emlékszem 1937 vagy 1938-ban, amikor a kultuszkormány a német anyanyelvnek mint tanítási nyelvnek az alkalmazására nézve kért az iskoláktól illetve a német lakosságtól választ, ennél a kérdésnél az eredmény igen érdekes volt. Az eredmény az volt, hogy a magyarországi svábság két részre bomlott. Egyik a joldmívelő, a falu népe, amely kérem olyan választ adott, hogy a német anyanyelvet mint tanítási nyelvet választja az iskolában, — tudni kell azt, hogy ez nemcsak Budapest környékére vonatkozik. Viszont az ipari munkásságnak mondhatnám 95%-a kivétel nélkül magyar tanítási nyelvnek a bevezetését kívánta az iskolákban, ami érthető is, mert a maga jövőjének biztosítása szempontjából, aki iparban dolgozik, ipari elfoglaltság révén az érvényesülési lehetőség céljából gyermekei részére ezt kívánta. Az ipari munkások tömegeiben egész nagy számban nem hódoltak be a Volksbundnak és nem hódoltak be a hitleri eszméknek (a kérdést elég közelről ismerem). Kovács Imréék is rájöttek a kérdés tarthatatlanságára, látván most az utóbbi időkben, hogy különböztetni kell, mert rámutattak arra, hogy 3/4 millió német van az országban kollektív felelősség szempontjából és mikor az első hang jelentkezett, hogy disztingválni kell, mert becsületes sváb is volt, akkor jöttek a helyesbítések. És azt mondták, hogy kb. 1/2 millió, akitől meg kell szabadulni, 1/4 millió, akik itt maradnak. Úgy értik, akik mentesek a Volksbund eszméktől, SS katonák nem voltak, stb. Ezeket nem kell egy helyre telepíteni, s éppen azért, mert ezelcnek az embereknek legnagyobb része kívánta a magyar nyelvnek mint tanítási nyelvnek bevezetését. Abban igaza van a kultuszminiszter úrnak, sőt én nem is mondók annyit, hogy 10-20 év, hanem sokkal hamarabb idő alatt fel fognak szívódni ezek. Tekintélyes részük ezeknek azért minősül németnek, mert német községben lakott. Nekem ez volna a sváb kérdéssel kapcsolatiján az észrevételem Másik kérdés a magyarság ügye. Nem tudom, hogy a magyar kormánynak ezidö szerint milyen lehetősége és módja van arra, hogy rövid úton jusson érintkezésbe hivatalosan azokkal az államokkal, akikkel kapcsolatban a magyarság kérdését napirendre kellene venni, de ha ez hosszabb időt venne igénybe, — tudom, hogy itt most a pártok vezető képviselői előtt nem is volna szükséges felvetnem — a pártoknak kellene a maguk összeköttetései révén a legsürgősebben megteremteni a kapcsolatot a szomszéd államok pártjaival és ott tárgyalások révén a magyar kérdésben enyhítéseket elérni.