Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

KISKUNFÉLEGYHÁZA TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉSE A török hódoltság után 1743-ban újratelepített Félegyháza 1745ben résztvett a jászkun redempcióban, a Jász, Kis- és Nagykun Kerület megváltásában. A redempció előzményeiről gazdag szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére.

4 A megváltás súlyos terhet jelentett a Jászkunság népének, hiszen a földváltási összeg mellett vállalták a nádor évi fizetésének fedezését, 1000 lovas katona kiállításának költségeit, valamint az országos vagy részleges nemesi felkelésekben való részvételt. A cserében kapott jogok is jelentősek. A redempció azzal, hogy a terület lakóit felmentette a jobbágyi kötöttségek alól, a Jászkun Kerület egészét különleges jogállapotba juttatta. A földesúri függőség megszűnése minden a területen élő személyre vonatkozott. A privilégium által rögzített és megadott egyéb jogok azonban a megváltásban tényleges összeggel résztvevőket illették. A megváltás terheihez való hozzájárulás mértéke megszabta a jogokból való részesedés mértékét. Ez alapjaiban meghatározta a Jászkun Kerületben kialakuló társadalmi szerkezetet. . Azok, akik a redempció alkalmával maguknak és utódaiknak tényleges összeg lefizetése mellett földet váltottak, redemptusok lettek, e réteg képezte a teljesjogúakat. A kiváltságlevelekbe foglalt jogok öszszessége csak a redemptusokra vonatkozott, választási és választhatóságijoguk csak nekik volt. A redemptusok a rédempcióval megváltott, de tőkeföldként fel nem osztott földterületeket — közlegelőket, kertföldeket — díjtalanul használhatták, gyakorolhatták — évi három hónapig — a bormérés és vadászat jogát, vásár és piac taksát nem fizettek, s mentesek voltak a rév és vám fizetésektől is. Minden birtokszerzésnél, ingatlan vásárlásnál elővételi jogot élveztek a helység nem redemptus lakóival szemben. Mivel a megváltás gyakorlatában az egy-egy helység által vállalt keretösszeget az ott élők felajánlással és vállalással adták össze, a redempcióban való lakosi részvétel már az 1745-ös megajánláskor változó mértékű volt. A felajánlott megváltási összeget nem azonnal kellett kifizetni. A részletfizetés reményében ezért sokan többet vállaltak, mint amennyit teljesíteni tudtak s ez tovább differenciálta a redempcióban való részvétel mértékét. Ezért már 1752-ben — ekkor még a teljes kifizetés meg sem történt — úgy határozott a Jászkun 4. KISS: 1979., KELEMEN: 1877., IVÁNYOSI: 1985.