Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

A másik: A kérdést feltétlenül a SZEB orosz tagjaival kell elsősorban nyélbeütni, mert az a terület, ahová a kivándorolni szándékozó magyarországi nácibarát volksbundisták elmehetnek, vagy Ausztria, vagy Németország azon része, melyet a Szovjetunió hadserege tart megszállva és ez rendkívül sürgősen volna elintézendő, mert a kérdés kezd körmünkre égni Ha nem is félek attól hogy véres összeütközésekre kerül sor, mert a magyar nép nagy józanságot tanúsít ezen a téren még ott is, ahol elég komoly a provokáció, annak dacára, hogy a dolgot sürgősen el kell intézni, mert ez igen komoly tüske lesz a földreform terén, de általában kérdés, ami izgatja a magyar népet annál is inkáb, mert — ezt magunk között megállapíthatjuk, — egyben-másban voltak bizonyos túlzások a sajtóban ezen a téren. Ezt a megkülönböztetést nem hajtották mindig végre és lehetséges, hogy emiatt talán a kedélyeket jobban felkorbácsolták, mint kellett volna. Ennélfogva sürgős a dolog. Addig is egyes volksbundista falvakban való koncentrációval kell a kérdést megoldani, a munkaképes volksbundista lakosság munkárafogásával és így tovább, és természetesen mindent azzal a humánummal, ami adott viszonyok között lehetséges. Ezek a dolgok számunkra mind világosak. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy kit hozunk a helyükre és itten szeretném két körülményre felhívni az urak figyelmét. Az egyik a csángó kérdés. Nekünk vannak összeköttetéseink a csángókkal és azokkal a falvakkal, ahol most a csángók tartózkodnak és igen nyugtalanító jelenségeket jelentenek. A csángók nagyon rosszul érzik magukat ottan és egyáltalán nem akarnak ott letelepedni és megmondják őszintén, nem is értik az ottani földművelési módokat, elsősorban a kifejlett gyümölcstermelést, fejlett állattenyésztést és megmondják őszintén, addig akarnak ott maradni, míg megeszik az ottmaradt élelmiszert, aztán lehetőleg tovább mennek. Nem is dolgoznak, nagyon nagy az elégedetlenség az ottani egyéb lakosság körében. A csángók pipáznak és politizálnak és legszívesebben visszamennének oda, ahonnan elhozták őket. Nem ismerik az itteni állattenyésztési viszonyokat, ők meglehetős extenzív állattenyésztéssel foglalkoztak és meg is mondják (elvtársam írta) már egyszer megpróbáltak lenyúzni egy bőrt egy rókáról, amelyről kiderült, hogy nem döglött, hanem él és ebből a levesből nekik elég egy adag és nem kísérleteznek második adaggal ebből a levesből és kérték, hogy Romániával próbáljuk meg, hogy engedje vissza őket. Más vonatkozásban pedig hasonló a helyzet a székelyekkel is. Szintén nem érzik ott jól magukat, ahová tették őket, mert mások a viszonyok, mint ahol éltek. A nemzetközi vonatkozás Románia felé a következő. Ott amennyire én tudom, szívesen visszafogadják a magyarokat. Elvtársaim arról értesítettek, hogy hívják vissza nagyszámban hivatalos állami behívóval a magyar tanítókat, államvasúti tisztviselőket, vagy munkásokat és ezt tovább biztosítani tudják, ha nem lesznek zavaró momentumok. Ha most itt nem vagyunk tapintatosak és székely egyesületet és csángó egyesületeket alapítunk, amelyekben nem lehet befogni a szájukat, amelyekben talán irredenta hangok szólalnak meg, ezek a szervezetek alkalmasak, hogy megrontsák az egyébként jónak ígérkező román-magyar viszonyt. Úgyhogy ebbe a kérdésbe ez is belejátszik és jól meg kell gondolnunk, hogy ne vegyük-e tekintetbe ezeket a dolgokat. Tény, hogy a csángók úgy érzik magukat, (angol közmondás),mint négyszögletes lyukban a kerek cövek. Azt mondják, nem ismerik ezeket a szép szölös-gyümölcsös-ker-