Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

nek Jele legalább Jertőzött lelkileg és nekünk itt elég sok Jertözött emberrel van amúgy is dolgunk, úgyhogy én nagyon vigyáznék arra, hogy azokat a határókat szigorúan tartsuk meg, amelyeket elénk egyrészt a nemzet érdeke, másrészt a velünk szemben valóban elkövetett bűnök húztak, de ne menjünk ezen túl. Egyébként is ügyelnünk kell, hogy a sajtóban ne nagyon verjék a dobot, mert tudjuk, hogy milyen akusztikája van az ilyesminek, mire elér a vidékre, ott emberirtás lesz már, vagy lehet belőle és válogatás nélkül irtják ki majd talán a legderekabbakat is a svábok közül, akik az életült kockáztatásával tartottak ki gondolataik, eszméik, pártállásuk mellett és tartottak ki a nemzethúségük mellett is. Az ilyen válogatás nélküli emberirtást nem tartom helyesnek, ellenben akik Volksbund-tagok voltak, akik a német hadseregben szolgáltak, nyilas mozgalmakban resztvettek, a nyilasok tagjai voltak, azokkal szemben minden könyörület nélkül el kell járni. A külügyminiszter úr is helyes szempontokat említett Jel és ezek a szempontok megint csak arra utalnak bennünket, hogy a kérdéssel óvatosan és legvigyázatosabban bánjunk. A kormányzatnak kell megtalálni a szükséges mértéket, melyet követnünk kell és a sajtót is méltóztassék úgy instruálni, amennyiben ebben a szabad demokráciában lehet erről beszélni, de talán lehet barátságos megegyezést létesíteni, hogy ez ne menjen olyan mértékig, melyet aztán már a szemünkkel sem tudunk követni és amelynek következményei beláthatatlanok lesznek. Végül szükséges a pontos meghatározás. Ezt nagyon helyesen említette a belügyminiszter úr és ezt kell alaposan megfogalmazni, hogy ez egy kellő és szabatos irányt szabjon a vidéken is a JÖldbirtőkrendező bizottságok számára, a közigazgatás részére is és ezt a meghatározást aztán tartsák be minden vonalon. Nagyon kívánatos volna, hogy ha lehetséges lehetne, ha nemzetközileg megalapozott módon történhetnék a sváb mozgósítás, kitelepítés, áttelepítés. Ennek ideje azonban azt hiszem még a távol jövő ködében van, mert valószínűleg nem ez lesz az első rendezésre váró kérdés, hiszen minden állam el vanjoglalva a saját maga belső problémáival és nyílván csak majd akkor Jog erre sor kerülni, ha a békekötés problémáira is sor kerül. Különben is azt hiszem a San Francisco-i értekezlet bizonyos irányelveket, útmutatást Jog mutatni ebben a kérdésben is, ami nem jelenti azt, hogy várjunk ölbe tett kezekkel, hiszen Veres Péter is utalt arra, hogy egész sereg dolgot meg lehet oldani jöldbirtokrendezés során is, a magyarok betelepítése során, elé lehet készíteni minden vonalon. Csak egytől óvunk, hogy általánosítsunk, hogy a kollektív Jelelősség gondolatát vessük Jel. Intézményekkel szemben lehet, míntahogy a csendőrséggel szemben a pártok és a kormány a kollektív Jelelősség álláspontjára helyezkedtek. Népekkel és Jajjal szemben Jelvetni ezt veszedelmes precedens volna. És a pécsi szociáldemokraták beadványából is ez tűnik ki. Ók Baranyában és Tolnában tudnak arról, hogy mennyi rendes sváb község volt, milyen sok tiszta sziget maradt a hitleri hullámzásban is. Én is tudnék Tolnában építőmunkásokat, akik bizony soha a hitlerista járomba nem enged-