Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

Mindenképpen a legélesebben követendőnek tartom a következőket: 1. Elejteni azt a gondolatot, hogy azért mert valaki a népszámlálásnál magát német nemzetiségűnek vallotta, egymagában ok lehessen a telepítésre, vagy egyáltalán bármiféle jogkövetkezménnyel sújtassék. Tisztában kell azzal lennünlc, hogy az egész akkori magyar rezsim nemcsak hogy bátorította a svábságot arra, hogy szabadon vauja magát olyan nemzetiségűnek, amilyennek akarja, hanem éppen a nemzethü svábság vezetőit egyenesenjol is szólította, hogy vallják magukat német nemzetiségűnek, mert hiszen csak ezáltal tarthatták meg jogcíműket ahhoz, hogy a német kisebbség vezetésével foglalkozzanak. De ezen felül az akkori magyar kormányok a Volksbund részére teljesen szabad kezet engedtek mindenféle terrorizálásnak és ráhatásnak abban az irányban, hogy minél többen vallják magukat német nemzetiségűnek. Ugyanez áll a megmagyarosított nevek visszanémetesítésével is. A deportálás nem lehet olyan egyszerű közigazgatási nyilatkozatoknak a következménye, amelyeknek szabadon való megtétele a demokrácia alapvető vívmányai közé tartozik. A népszámlálásra vonatkozóan még külön utalnom kell arra, hogy a demokratikus szellemű népszámlálás az utolsó 100 esztendőnek az egyik legkomolyabb kultűrvívmánya és ha Magyarországon egyszer lehetséges az, hogy népszámlálási vallomására kényszerű deportálás legyen a jogkövetkezmény, akkor itt 100 esztendeig senki nem fogja bevallani merni nemcsak a nemzetiségét, de az adójától kezdve a pártállásáig semmit. A második feltétlen követelmény, hogy semmiféle telepítési akció ne terjedjen ki az ingóságokra és a háznál is legföljebb kényszerűen házcseréről lehessen szó. Az igóságok elvételét másnak, mint egész egyszerűen rablásnak, nem lehet minősíteni, akár zsidóval, akár svábbal szemben történik is. Azt, hogy a svábok az ő vagyontárgyaikat a magyarság zsírjából élősködve szerezték, éppen annyit ér, mint a zsidó parazita voltáról való szólam. És ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, akkor legyünk tekintettel magunkra, és ne felejtsük el azt, hogy a rablott holmival való élés olyan demoralizálódást jelent, ami súlyosabb veszteség, mint a rablott holmi gazdasági értéke. A harmadik feltétlen követelmény az, hogy a Vólksbundon, mint elválasztó kritériumon nem lehet és nem szabad túlmenni. A Volksbund-tagság már maga is elég súlyos következményekkel jár, s nagyon jól tudhatjuk, hogy éppúgy, ahogy számos magyar anélkül, hogy fasiszta vagy reakciós lett volna, mégis jobboldalivá vált rosszul értelmezett hazafiságból, ugyanúgy számos német egyszerűen azért lett volksbundista, mert öntudatos német volt, és nem akart beolvadni. Hajavaslatunkban koncedáltuk azt, hogy a Volksbund-gyanú álapján kényszerűfoldbirtokcserét lehet előírni, akkor már ezzel is egy oly meglehetősen ingoványos talajra léptünk, ahol az igazságtalanság lehetősége nagyon megnövekszik. Ezen túlmenni semmiképpen sem szabad. A negyedik joltétlen követelmény az, hogy az összes politikai pártok hassanak oda, hogy a sváb kérdésben mindenféle olyanjelenség, hajsza, felelőtlen izgatás és felelőtlen reménykeltés a kérdés radikális megoldása tekintetében maradjanak abba, mert akit nem nyugtalanítanak az egész komplexum erkölcsi vonatkozásai, azt nyugtalanítsák az utódállambeli magyarság fenyegető katasztrófájának szempontjai. Ötödik föltétlen követelmény, hogy nemcsak a svábok, de még a fasiszta svábok ellen sem legyen semmiféle különleges akció, hanem mint gyakorlati