Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

lói többletnek a Dunántúlon való elhelyezése, s esetleg nagyobb tömegű magyar menekült az utódállamoktól. Ezeket máris mindenekelőtt a svábok birtokaival kecsegtetik és azok, akik ezt az áttelepülést lehetőleg gyorsan és egyszerűen akarják megoldani, úgy képzelik, hogy az áttelepülők mindenestől üljenek be a svábok földjére, házába és bútorai közé. Hogy ez mennyire demoralizáló, azt már érintettem. Az egészben azonban a legszégyenteljesebb az, hogy Magyarországon ezáltal éppen a csángókkal másodszor történik meg az, hogy Magyarország komoly telepítési akciót nem tud és nem akar másképpen lebonyolítani, mint úgy, hogy már megalakult és másnak a munkájából fölvirágzott telepeknek a lakosait földönjutókká teszi, és a maga telepeseit ülteti a helyükbe.

1 Ha Bonczosék Magyarországa, mely nem akart és nem tudott a nagybirtokhoz nyúlni, nem talált más megoldást, akkor a szabad és demokratikus Magyarország, amely fel tudta osztani a nagybirtokot, nem léphet ugyanerre az útra Ha van ennek a kérdésnek gyakorlati vonatkozása, akkor ez nem svábkérdés, hanem egészen egyszerűen telepítési kérdés: a tiszántúli igénylő többletet le kell telepíteni a dunántúli üresen maradt földeken, akár nagybirtokosok földjei azok, akár volksbundisták elkobzott földjei Ez azonban nem belügyi és nem közigazgatási kérdés, és nem rendőri kérdés, amit rendőri eszközökkel, emberek kilakoltatásával, internálásával és mások behelyezésével lehet megoldani, ez egy telepítési kérdés, amit aföldmívelésügyí tárca keretén belül nem politikai és rendészeti, hanem gazdasági és kulturális szempontoknak szem előtt tartásával összefüggő rendben egy megfelelő apparátus gyors kiépítésével (telepítési kormánybiztos, stb.) kell megoldani És ennek az akciónak a során valóban a telepítésen és új telepek létesítésén kell a hangsúlynak lennie, nem pedig azon, hogy a volksbundisták apját, anyját, vejét, sógorát és mindenféle egyéb távoli kapcsolatok álapján embereket házukból és életük munkájából kitegyenek és ezt nevezzék telepítésnek. Ezután az elvi deklaráció után gyakorlati propozícióm a következő: Állítta sson fel a kormány egy telepítési hivatalt a földreform végrehajtásának kerete in belül a tiszántúli földigénylő többletnek a dunántúli és egyáltalán ott, ahol a földfelesleg adódik, vagyis a dunántúli nagybirtokon és a volksbundisták elkobzott birtokain való letelepítésére. Ez a telepítési kormánybiztos ne a rendészet és internálás keretein belül, hanem a céltudatos telepítés módszerével végezze a maga feladatát, nemcsak elnevezésekben, de a valóságban is, avégből, hogy Csehszlovákiában és Jugoszláviában ahol a közelmúUbanföldreform nem volt, és annak végrehajtása nem vetődhetik fel, semmiféle analógiát ebből ne lehessen levonni Javaslom továbbá azt, hogy a fölmerült panaszokra való tekintettel ott, ahol a községi földigénylő bizottságok túlnyomó sváb többségük folytán nem alkalmasak a Volksbund-mivolt eldöntésére, ott a Megyei Földbir13. Utalás a bukovinai székelyek 1941-i telepítésére, amikor is a Bonczos Miklós által vezetett kormánybiztosság a Bácskából elűzött dobrovoljácok helyére telepítette őket. Vissaemlékezők elbeszélései szerint, a számukra kiutalt házakban meleg tűzhelyre, fövő ebédre stb. akadtak. Nem csoda, hogy már ekkor meggyökerező balsejtelmük valóra vált, s 1944. őszén újabb honfoglalásra, azaz menekülésre kényszerültek.