Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

akcióval eltávolítják az országból, akkor ezzel beírják nevüket a magyar történelem lapjaira. Mindez azonban közelről azt jelenti, hogy az elsőfokú közigazgatás, vagy pláne ad hoc felállított kitelepítési szervek, amelyekről ne képzeljük, hogy egy varázsütésre leszoktak mindarról az önkényről és brutalitásról, amit Magyarországon a főszolgabíró és a csendőrszurony jelképezett, egy-egy községben élet-halál urává válnak, saját nemzetmentő elképzeléseik alapján állapítják meg, hogy ki volksbundista, ezeket családjukkal együtt kivetik házaikból, és/vagy nekiindítják az országútnak a határ felé, vagy összetömörítík őket internáló táborokba, ahol ezek kikapcsolódnak a gazdasági életből, nem képesek többé arra, hogy munkájukkal életfenntartásukat megkeressék, ellátásuk hamarosan akadozni kezd ("míg az egész ország éhezik, akkor nem lehet az országvesztő svábságot etetni"), néhány hét, és jönnek ajárványok, csecsemők, szülő nők és aggok tömeges pusztulása, mint ahogyan azt már a gettónak szolgáló téglagyárakból és a sárvári dobrovoljác-táborbóljól ismerjük. Mindezt megtetézik azok a tervek, melyek a kitelepítendő svábság helyébe tiszántúli és menekült magyarokat akarnak telepíteni, úgy, hogy a telepesek üljenek be az elmenekült vagy kitelepítendő sváboknak nemcsak a birtokaiba, hanem a házába, sót lehetőleg a bútorai közé is.

10 Hogy ez mennyire demoralizáló az új telepesre, azt könnyű átlátni: az egész nem különbözik semmit sem attól a kiüldözési és kirablási művelettől, amit egy évvel ezelőtt a magyar középosztálynak, kispolgárságnak és proletárságnak egy kis, de hangadó hányada a zsidókkal szemben végrehajtott. Máris olvastunk olyan sajtó tudósításokat, melyek leírják, hogy a csángók letelepítése ott, ahol rajtaütésszerűén történt, kiváló sikerrel ment, ott azonban ahol némi előkészítéssel felesleges jogászkodássál" történt, ott a betelepülő csángókat felháborító módon üres falak és üres éléskamrák várták.

11 Ugyanaz a műfelháborodás egészen emberi és egészen természetes dolgok jolött, mint amikor a nyilas sajtó felvette a legteljesebb erkölcsi elítélés hangját azért, mert a gonosz zsidók, ahelyett, hogy örömmel a gettóba vonultak volna és vagyonukat átadták volna, horríbile dictu, nem átallották okmányt hamisítani és ékszereiket eldugni Ha a hazugságnak, embertelenségnek és álerkölcsnek ilyen megnyilvánulásai nem szűnnek meg, akkor a világ hamar rá fog arra jönni, hogy Magyarországon lényegileg semmi sem változott. Minderre persze azt lehet felelni, hogy gondoskodás történik majd arról, hogy mindez ne így történjék. Erről azonban felülről gondoskodni egyszerűen lehetetlen. Még ha fel is tételezzük, mint ahogy fel kell tételeznünk, hogy ma az ilyen kérdésekben a döntésre hivatott hatóságoknak nagyobb ajószándéka, 10. A földreformról szóló 600/1945. M. E. sz. rendelet többek között azt is kimondta, hogy azok a jogos igénylök, akik a lakóhelyükön földhiány miatt földjuttatásban nem részesülhettek, az ország más vidékére telepíthetők — ha vállalják -, s igényük ott elégíthető ki. Miután ez a rendelet a volksbund-tagok teljeskörű földelkobzásáról is intézkedett, így a belső telepítések megoldhatósága és a német nemzetiségű lakosság „megbüntetése" már ekkor bizonyos mértékig összekapcsolódott, amit Bibó joggal kifogásolt. 11. Utalás Bodor telepítési akciójára.