Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

megmarad. A többek közt Nagy István szomszédjához is elment mint vacsi gazdához és azt erőltette, hogy adna neki pénzt, de az, mint a tanácsnak beszélte, Csókást házától elpirongatta. Hanem Nagy Istvántól csakugyan hal­lotta, hogy több vacsi gazdák adtak pénzt Csókásnak. Utoljára azt adja elő, hogy Szomor Mihály mint fő recurrens a városban az kéregetett mind most, mind máskor pénzt Sőt őtőle is kért, de ö egyjűlért sem adott. Megkérdeztetvén továbbá ezen tanút arról, hogy mindőn az általa megnevezett lázítók a lakoso­kat a tanács kihányására felszólították, kiket tudna még magán kívül tanúnak megnevezni, azt adja elő, hogy ámbár akkor a piatczon sokan voltak, de mégis azok közül, mivel reá gondja nem volt, nem nevezhet, hanem* azt a fent megne­vezett recurrensek, hogy kiket kívnak, jobban tudják. Nagy István, kire a fentebbi tanú provocált, a városon nem lévén, holléte pedig ki nem tudhatott, ugyanezért most ezúttal ki nem hallgattatott. Szabó János 60 esztendős, r. cathólicus, felséges, 7-ik tized, vallja: hogy több ízben látta azt, hogy Csikesz Nagy Sámuel Gere Sándorhoz többed magá­val gyúlésbejárt, egyszer a többek közt a tavaszon elment Gere Sándor kovács­múhelyébe, hol Csikesz Nagy Sámuel is jelen volt. Ott Gere Csikesszel azt beszélték: „Nem kellene egyéb mint az, hogy a senatorókat ki kellene hányni, mert azok semmire sem méltók." Éppen akkor Gyenes Mihály is odajött, és azoknak mondotta, hogy ne tegyék azt, de azok Gyenes Mihály felszólítása után is csak azt mondották: „Nem, ki kell őket hányni." Pap Apostol bejővén jelenti, hogy éppen ma Szokolay Jánossal öszvetalá­lozván, néki azt beszélte, hogy 2-a Octobris felment a toronyba, és nézte az egész városon, jönnek-e már azok az emberek, kiket ő a tanács kihányására felszólított. Mert csak nemes emberek 28-an Ígérkeztek. De hogy senki nem jött, a toronyból lejővén a Zöld kútnáf 7 összecsoportozott recurrenseknek azt mond­ta, hogy: „már ma czélt nem érünk, mert az embereim nemjönnek." Végre azt is előadja, hogy ez alkalommal Szokolay füle hallatára a tanácsot hunztfutolta, és azt mondta, mindaddig nem szűnik, míg a tanácsot ki nem hányják. Minekutána Gere Sándor kovács azt felfedezte, hogy ő volt a kovács-czéh nótáriusa akkor, amikor Csikesz Nagy Sámuel czéhünkbe ment, és azon nagy instantiát, melyet őfelségéhez benyújtott, hét kovátsmester akaratjábul az egész kováts-czéh nevében véle aláíratta és megpecsételtette. Ugyanazért szükségesnek látta a kiküldöttség a többi aláírt czéhek czéhmestereit is kihall­gatni, arról, vajon az aláírás az egész czéh tudtával és megegyezésével történt­e? Melynek következtében: Hemző Ambrus 5. tizedbeli lakos csizmadia mester előhívattatván, azt mondta elő, hogy azon időben Szeder Farkas József volt a czéhmester, Devosa András pedig a kis-czéhmester. Jól tudja mindazáltal, hogy éppen akkor, amidőn Csikesz Nagy Sámuel Szokolay Jánossal azon nagy instantiát a czé­hükbe vitték, akkor ők 12-en mint deputátusok a jövendő czéhmesterek válasz­tásán munkálódtak, és akkoron Csikesz Nagy Sámuel Szokolay Jánossal kérte őket, hogy instantiájukat az egész czéh nevében imák alá, és pecsételnék meg. 37. A Nagytemplom előtt, a mai Szabadság tér közepe táján lévő ásott kútról történik említés, amely még évtizedekkel később is használatban volt.

Next

/
Thumbnails
Contents