Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

mondotta nekie, hogy a tanáts most is alattomban azon dolgozik, hogy Pusztaszert

14 a lakosoktól elidegenítse. Most kedden (6-a Octobris) újra azon vármegye tisztjénél volt, s az azt mondván azon vármegye tisztjének, hogy azt halljuk, hogy a tanáts nem akarja Pusztaszert elidegeníteni, melyre a tisztviselő úr azt válaszolta: „Ne higyjék kendtek, mert Isten teremtsugyse eladja, és a lakosokat a nélkül hagyja." Ez tehát a lakosoknak fáj, azért vagyon balvélekedésben. Ki légyen azonban azon vármegye tisztje, meg nem mondotta. Azt felelvén, hogy majd annak idejében fogja megmondani Előladta továbbá, hogy némely vatsi birtokosok ő hozzája mentek, azt kérdezvén, hogy mi lesz már ő belőlük, mivel földjüket elvesztik. Beszéd közben az érdeklett vacsiak azt is mondották, hogy nektek egy tanácsbeli mondotta, hogy addig nem is lesz földjük, míglen a tanátsház ajtaja be nem törik. Pápai Mihály asztalos mester szinte behívattatván, kikérdeztetett. Annyit elismert, hogy csakugyan pénteken (2-a Octobris) a piatzon lévén, hallotta, hogy igen nagy számmal összegyűlt emberektül, hogy a tanáts házra reá akarnak ütni. De hogy Csikesz Nagy Sámuel vezesse őket, azzal nem elégszenek, hanem mást keresnek, de senki sem válallakozott. Azt kiáltván sokan, de a nevüket nem tudja, hogy majd parancsol az Isten vezért, csak gyerünk. De mivel senki sem találkozott, aki elől jött volna, a bejövetel elmút.

25 Megnevezni pedig azért nem akarja ezeket, nehogy nekie és gyermekeinek kárt okozzanak. 8-ae Octobris Molnár Péter asztalos mesterember béhívattatván az eránt, hogy mi végre volt vasárnap (4-a Octobris) Gálnál, onnan hová ment, és mi dologban járt? Azt adta elő, hogy a consiliumtól valamely írás volna, amelyben a bormérés meg volna engedve.

26 Ezt kívánták tehát válósággal a Gálnál megtudni Oda bé ment, de mivel semmi bizonyost itt sem tapasztalt, elment Pápai Mihály asztalossal Balásfalvi Kiss Mihály úrhoz. Előbb ugyan elmentek Paréj Sándor vacsi gazdához más dologban. Amidőn tehát Paréjtól eljöttek, Kiss Mihály úr felé indulván, Kiss Mihály úr az utcza ajtóban állott, ott véle beszédbe ereszkedtek. Azután bementek hozzája, ott tőle azt kérdezték, hogy lesz-e bormérés? Továb24. Pusztaszer a város egyik legjelentősebb pusztája volt, amit a város előbb bérelt, majd a XIX. század elején megvásárolt. HORNYIK János: Pusztaszer. Kecskemét, 1865. 81-86. 25. Volt azonban ennél mozgalmasabb megnyilatkozás is: „...midőn a lázítók az olyas nép közül több százakat összeszedvén a városházára rohantak, és rendetlen lárma és az elöljáróság ellen tett motskolódások és káromkodások között hamis feladásaikat a tekintetes küldöttségnek benyújtották..." IV. 1504. c) 122. 270. sz. 26. A bormérés az egyik legjelentősebb földesúri jog. Kecskeméten már a hódoltság korában megszerezte magának ezt a jogot a város. A termelők koronként eltérő lehetőségekhez jutottak termésük értékesítéséhez. Kecskeméti szabályrendeletek I. 350. o.