Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

„Némely tanácsbeli házában éppúgy tart kurtakorcsmát, mint más szegény ember, de ezeket nem büntetik meg ...

w8 Újabb panasz évtizedeken át, hogy a város kora télen méri kocsmáiban azokat a borokat, amelyeket a gazdák többségétől vásárol meg. Nyáron viszont, amikor a bor drágább, a tanácsnokok borát árulják ott, akik közül nem egy akár 100 akót is elad.

9 A különféle engedélyek kiadása vagy megtagadáa , kisebb szabálytalanságokkal szembeni elnézés vagy rigorózus fellépés megannyi életre szóló sérelem forrása lehetett. Még a nyomorúság, az elemi katasztrófák sora is újabb sebek kiváltója lett. A visszatérő tűzkárok alkalmával kisebb-nagyobb kedvezményeket kívánt biztosítani a város a rászorultak számára: tégla és cserépégetés, nádávágás, fenyőáru biztosítása stb. A kedvezmény nagysága, ideje, helye mind megannyi előnynek és vélt vagy valódi sérelemnek lehetett egyszerre forrása. És még nem is szóltunk a különféle vagyon- és tűzvédelemmel, a vasár- és ünnepnapok megtartásával, a piacokon, vásárokon szükséges rend megtartásával stb. kapcsolatos egyéni sérelmek tömegéről. Kecskeméten a magisztrátussal szembeni ellenérzésnek sok évtizedes története van. Már a XVIII. század elején Koháry látta szükségét annak, hogy megvédje azt az engedetlenkedőkkel szemben.

10 A már említett okok miatti panaszok 1786-ban magához az uralkodóhoz vitték a gazdák egy csoportját.

11 1822-ben újabb vádakat fogalmaztak meg veiül szemben.

12 Ezek a vádaskodások még a következő évtized derekát is beárnyékolják. A feszültségnek — ha nem is egyetlen vagy meghatározó — oka lehetett az is, hogy a magisztrátus és főként a főbíró az esetek többségében a nemesek közül került ki.

13 Csak olaj volt a tűzre a földesúri terhek megváltása, és a szabad királyi városi cím megpályázása.

14 Ezzel az volt a város célja, hogy megszabaduljon a nemesi megye gyámkodásától és az ezzel járó hátrányoktól. így viszont még szorosab8. XV, 22. Szilády Károly könyvtáros kecskeméti vonatkozású feljegyzései. I. XV. 1786. 9. A felhozott vád nem alaptalan. A ránk maradt borbírói számadások a bizonyítékok tömegét őrizték meg ezzel kapcsolatosan. Pl. Nemes Kiss Jánostól csak egyetlen alkalommal vett a város 112 akó bort magas áron. IV. 1510. f/ 1. 1737. 10. Kecskeméti szabályrendeletek 50. sz. dok. 11. XV. 22. I. XV. 12. IV. 1504. c) 212. 1844. 270. L. még: Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét város Tanácsa a XV-XIX. században (In: Bács-Kiskun megye múltjából II. 51-52., Ül. Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata: közigazgatás és bíráskodás 1686-1790. I. (kézirat) 22-30. 13. KISFALUDY Katalin: Kecskemét mezővárosi főbírái és tanácsa a 18. században. In: Honismereti Közlemények. Különszám. Kecskemét, 1991. 26-37. 14. LIPÓTZY Sándor: Kecskemét th. város birtokszerzése és a szabad királyi városság kérdése. Szeged, 1935.