Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

egzisztenciájuk védelmében, állásuk elvesztésétől való félelmükben, az előléptetés reményében igyekeznek megfelelni azoknak. A Független Magyarság című bajai újság mindezt finoman így fogalmazza meg: „... az illetékesek felkarolták a névmagyarosító mozgalmat, és bár senkit sem kényszerítenek, mégis szívesen veszik, ha közhivatalnokok nevükben is megmutatják, hogy magyarok."

42 Az eredményről ugyanez a lap — ha túloz is — a következőképpen számol be: „Baján a városházán, a megyeházán, az állami rendőrkapitányságnál, a pénzügyigazgatóságnál, az államvasútnál, a postánál, a tanári és tanítói karban alig lehet idegen nevű tisztviselővel találkozni."

43 Az ipartestület esetében hasonló jelenségnek lehetünk tanúi. Kényszeríteni ugyan senkit sem lehetett, de esetükben az iparengedély megadását akár a névmagyarosításhoz is köthették. Az újságokban, különösen 1934-ben az ipartestület szorgalmazta névmagyarosításokról és kezdeményezésekről szóló tudósítások megszaporodtak. A „Névmagyarosítási mozgalmat indít az ipartestület a bajai iparosság körében" című cikk idézi Auth Frigyes ipartestületi elnök szavait: „Fontos az, hogy valaki nemcsak szívében és érzésében legyen magyar, hanem nevével is hasonuljon át a magyarsághoz."

44 Azzal érvelt, hogy az egy testülethez tartozók az egész országban iparkodnak magyar neveket felvenni, s „ebből a mozgalomból a bajai iparosok sem maradhatnak ki, főleg azért, mert itt sok az idegen hangzású nevű iparos."

45 Az ipartestületi közgyűlésen elhangzottakat a hallgatóság lelkesen fogadta, és elfogadta az elnök által tett indítványt. A testület igyekezett segíteni is a névmagyarosítóknak avval, hogy irodája felvilágosítást adott a hét egy meghatározott napján, és ezt maga az elnök, Dunai (Auth) Frigyes vállalta magára. A kérvényeket is ők továbbították.

46 Beszámol az újság a bajai Kereskedő Ifjak és Magántisztviselők Egylet névmagyarosítási törekvéseiről. Schwarcz Dezső alelnök indítványában értékeli a mozgalmat, támogatja azt, mégpedig nemzeti érdekekre hivatkozva: „. . .az átutazó külföldiek előtt [kell bizonyítani], akik megcsonkításunkat nagyon szívesen szokták betudni az idegen hangzású neveknek."

47 Az erőszakos névmagyarosítást — s éppen az utódállamok várható lépései miatt, a magyar kisebbség védelmében — elutasítják, igyekeznek az önkéntességet hangsúlyozni. Jellemző példa erre egy visszahonosítási kérelem kapcsán a községi illetőség megadásáról — egy köz42. FMS 1934. augusztus 1. 43. FMS 1934. május 12. 44. FMS 1934. március 3. —Tudósítás az ipartestület 1934. február 25-ei közgyüléséról. 45. Uo. 46. FMS 1934. szeptember 27. 47. FMS 1934. október 5.