Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

több mint kilencszeres a növekedés. Az érintettek száma 1894, s ez átlagosan évi 36 engedélyt és 76 főt jelent. A névváltoztatások azonban nem egyenletesen oszlanak el, sőt igen nagy ingadozást mutatnak. 1920 és 1930 között mindössze 64-en fordultak kérelemmel a belügyminisztériumhoz. 1931-től kezdve azonban ugrásszerűen nőtt meg a névváltoztatások száma, s ez jól jelzi az országos tendenciát, de kifejezetten helyi eseményhez is köthető. A névmagyarosítás megkönnyítésére 1930-ban országos mozgalom Indult. Meskó Zoltán képviselő többször is felszólalt az ügy érdekében a parlamentben, és ő az, aki országos névmagyarosító egyesület létrehozását is szorgalmazta. A parlamenti vitában a következő érveket hozza fel: „A belügyi kormányzat szigorúan elzárkózik a névmagyarosítás elől, az utódállamok azonban, elszlávosítanak [. . .] Ebben az országban egyesek zsidókérdést akarnak csinálni a névmagyarosítás ügyéből. Ez ellen azonban éppen mint jó keresztény tiltakozom, annál is inkább, mert a hárommillió idegen nevű magyarból mindössze 250 000 a zsidó [. . .] Nem osztom a belügyminiszter rideg álláspontját. Nem osztom azt a véleményt, hogy érdemeket kell szerezni, hogy valaki magyarosíthassa a nevét. A magyar név kitüntetés, de erre joga van minden magyar embernek, aki nem szennyezte be nevét."

28 Dr. Scitovszky Béla belügyminiszter válaszában a névmagyarosítást feddhetetlen előélethez és jó magyar érzéshez köti, s a legmelegebben karolja fel. Nem helyesli azonban a kettős nevek felvételét, s nem híve az olyan névadományozásnak sem, amely a nemesség látszatát kelti, mert „a nemesi és történelmi neveket meg kell becsülni."

29 Mind a parlamenti vita kezdeményezője, mind pedig a belügyminiszter a névváltoztatás néhány fontos mozzanatára hívja fel a figyelmet. A zsidó vallásúak túlnyomó részt idegen nevet viselnek, s a Tanácsköztársaság bukása után fellángoló antiszemitizmus miatt egyre többen kívánnak megválni vallásukra oly jellemző nevüktől. Hogy zsidó kérdést lehetett csinálni a névváltoztatásokból, bizonyítják a megelőző korszak igen magas országos, de bajai számadatai és arányai is. A másik jellemző mozzanata a parlamenti vitának — s ezt a múlt század utolsó harmadában is megfigyelhetjük— a nemesi nevek védelme, mely egy megcsontosodott, a feudális értékszemléletet továbbhurcoló értékrend megnyilvánulása. (Magának Scitovszky belügyminiszternek is volt nemesi előneve.) Egy 1933-as, a névváltoztatással foglalkozó tanulmány szerzője mindezt így fogalmazza meg: „A történelmi osztály, amelynek néwarázsa alatt ennek a mozgalomnak spontán 28. FMS 1930. május 29. 29. Uo.