Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

nem nemesi származású városi polgárt választottak követüknek a választópolgárok. Országos viszonylatban a választások a kormány mögött álló reformpárti tábor megerősödését, a liberális program győzelmét hozták. A konzervatívok lemorzsolódtak. Igen kis mértékben viszont radikálisok is bekerültek a parlamentbe. A 414 megválasztott képviselő túlnyomó többsége a megyei birtokos nemesség közül került ki. (Az összes képviselő 74%-a.) Az összes képviselő 30%-a egyben megyei tisztviselő is volt, ami azt jelentette, hogy a magyar államiság védelmezőjeként fellépő vármegye továbbra is jelentős mértékben részt kért a hatalomból. A megyei birtokos nemességen kívül a kormány mögött álltak a városi követek és a nemzetiségi képviselők. A városi képviselők az országgyűlés 24%-át tették ki. (Ennek majdnem fele városi tisztviselő volt, az összes helyek 8%-a.) A városokban választott követek között kevés volt a nem nemesi származású. Kecskemét követei tehát az országos átlagot tükrözték, mivel egy volt városi tisztviselő (Nem nemesi származású — Simonyi János) és egy tanár (nemesi származású — Karika János) került be az országgyűlésbe. A város két követe közül Simonyi János játszott jelentősebb szerepet az országgyűlésben. Nemcsak azért, mert aktívan képviselte a város érdekeit, hogy pl.: az úrbéri örőkváltság fejében a földesuraknak kifizetett váltságősszeget államadósságként ismerjék el, ismerjék el a város megyétől független önállását (a minisztérium közvetlenül a várossal levelezzen), de ő volt az, aki rendszeresen levélben számolt be az országgyűlés eseményeiről. Simonyit beválasztották a kormány számadásait megvizsgáló küldöttség tagjai közé is.

69 1849. június 15-én pedig Kossuth a hétszemélyes táblához bíróvá nevezte ki. (A szűcsmesternek szánt ifjúból szeptemvir lett.) Simonyi és Karika mindvégig részt vett az országgyűlés munkájában, végig kitartottak a haza önvédelmi harcának folytatása mellett. A szabadságharc leverése után Simonyit halálra ítélték, Karika Jánost pedig 4 évi fogságra. Karika sokáig bujdosott, majd barátjának Szőnyi Pálnak közbenjárására megengedték, hogy fogságát felügyelet alatt barátja házában tölthesse el. 1850. július 20-án nyert kegyelmet, 69. BEÉR-CSIZMADIA: (Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, Akadémia) 1954.